„A Jobbik vidékfejlesztési programjának három alapeleme van: népességmegtartás, minőségi élelmiszer előállítás és az idegenforgalom megerősítése. Stratégiai fontosságú feladatként a földünk és vizeink nemzeti tulajdonban tartása fogalmazódik meg. Az új erő alapvetése, hogy a termőföld egyszerűen nem tehető pénzzé. Hatalmas probléma ebben a szegmensben, hogy a ’90-es évek közepétől nagy mennyiségű termőföld került külföldi kezekbe a különböző zsebszerződések útján, az ekkoriban megfogalmazott földprivatizációs törvények pedig a földspekuláció melegágyát képezik. A Jobbik a jogellenes zsebszerződések ellen a semmisségi szankció eszközével kíván élni. A termőföld kapcsán kerül szóba a csatlakozási szerződés esetleges kivizsgálása is, ugyanis az elmúlt években .Fidesz és az MSZP vidék kiárusítási politikát folytatott.”

Az idézet a JOBBIK mezőgazdasági programjából származik.

Tavaszodik rövidesen. Megpezsdül a vér, megpezsdül és ébred a természet.

A politikának is meg kell pezsdülni, az orbáni bűzös poshadásból és új szeleknek kell

támadni a mezők felett.

Vona Gábornak tudni kell, hogy a magyar parasztot miként tudja a maga oldalára

állítani. Mert mit akar a paraszt? Egyszerű. Földet és szabadságot.

„Hatalmas probléma ebben a szegmensben, hogy a ’90-es évek közepétől nagy mennyiségű termőföld került külföldi kezekbe a különböző zsebszerződések útján,”

A magyar paraszt földreformot akar. Valós, igazi földreformot, hgy az ő kezükbe kerüljön az életet adó föld tulajdona, hogy szabadon dolgozhasson, megélhessen munkájából. Nem nagybirtokot, ügyvédurak földesúri hatalmát, akik parlagon hevertetik a termőt spekulációs szándékok mentén, hanem hullámzó kalásztengert, súgó kukoricást, a malackának tököt termő zsíros földet és a tarlón túró malacot, a patakparton libát és a zöld mezőn legelésző tehenet. Ezt akarja a magyar paraszt, mint dél amerikai peonok a feltört sztyeppék muzsikjai, az indiai páriák. Ezt akarja a magyar paraszt is.

Nemsokára tavaszodik.

Nem lenne ideje a JOBBIK aktivistáknak elindulni a falura, beszélni a nincstelenekkel,

a kisemmizett emberekkel, hogy ne érje őket váratlanul a tavaszi szél.

Kedves JOBBIK! Tetszenek tudni, hogy még lábon áll a kukorica, mert nincs, aki gumicsizmában letörje, puttonyokban kocsikra hordja és a szárral tüzeljenek, hogy fűtetlen lakásokban idős emberek ne fagyjanak meg?

Kedves JOBBIK, tetszenek tudni, hogy ezen a télen már több mint százan fagytak meg?

Nem tetszenek tudni?

„A Jobbik vidékfejlesztési programjának három alapeleme van: népességmegtartás, minőségi élelmiszer előállítás és az idegenforgalom megerősítése”

Minőségi élelmiszer előállítás! Szép szándék És miért nem csináljuk? Miért nem eszi

a malacka a meleg főtt krumplit, darával törve, íróval hígítva, sovány tejjel, miért nem tojnak a magyar tyúkok, miért nem szedik a napraforgó szemet az udvaron?

Nem tetszenek tudni?

Valaki egyszer mondta, tetszettek volna forradalmat....

Nosza! Tessék forradalmat csinálni!

Nem a parlamentben bohóckodni és hülye angol leveleket küldözgetni!

…............................BUÉK! Ja, Szebb jövőt.

A reggel még hűvös volt. A kis farkaskölyök zöld, sildes sapkában, melyet sárga csíkok tagoltak, térdharisnyában, rövidnadrágjában ott állt a járda szélén. Nyakában kis táska lógott, vajas kenyere, egy darabka cserkészkolbász, alma és egy sütemény volt. Izgatottan várta a villamost. Jött is az 55-ös. Leste, hogy melyik kocsiról fognak integetni a cserkészcsapat tagjai, ahol már az iskolakezdet első napjaitól kiscserkésznek jelentkezett, de senki. Az első kirándulásra készült, a Pálvölgyí cseppkőbarlangba indultak. Aggódva nézte az Aranyhordó vendéglő falára szerelt órát, a megbeszélt idő már 5 perccel elmúlt. Biztos, ami biztos, odament egy bácsihoz, megkérdezte, hogy ide jön a Pest felé tartó villamos, mert ma reggeltől új közlekedési rend van, jobbra tarts.

Néniképp megnyugodott, hogy jó helyen áll. Várakozott és egymás után jöttek a villamosok. Izgatott lett. Jól értette? Jól, hiszen pontosan emlékezett, megbeszélték, hogy ne kelljen elmenni az iskolába három megállót, aztán vissza. 35 fillér volt a villamosjegy és azért sok mindent lehetett kapni. Szemben az 505-ös cukorkaboltban már a néni kis bocicsokikat adott, sőt, az illatos cipőfűzőt, vagy egy rúd medveszart, a krumplicukorról nem is szólva

Fél nyolc már régen elmúlt, sőt a fél kilenc is.

A kis farkaskölyöknek lógott a füle, a szeme gyanúsan csillogott. Minden villamoshoz időben odament, nehogy véletlenül lemaradjon. Aztán később már csak a vendéglőnek nevezett kocsma falához dőlt a telefonfülke mellett. Annak ia sárga színe volt, csak a teteje lett zöldre festve.

Aztán 9 óra lett. A kis farkaskölyök lógó fülekkel és behúzott fejjel ódalgott haza és otthon szipogva mondta: nem jöttek.

A kis farkaskölyök aztán otthon megette a táskájából az uzsonnáját, süteményét és oda ült az apja mellé, nézte, hogyan üti a faszegeket a cipőtalpba egyenletes távolságokra, árral előlyukasztva a bőrt és körbe verve a szegek sorát, keresztbe két sorban.

A kis farkaskölyöknek még nem voltak szociológiai ismeretei, eszébe sem jutott, hogy egy cserkészcsapatban egy kis prolikölyök nem volt olyan fontos.

Örült, hogy nézheti az apját, nem úgy mint a Bocskai Pisti, aki még ugyan nem tudta elolvasni a honvédségtől kapott levelet, csak azt tudta, hogy anyukájának a szemét könny futja el, ha apáról kérdezi és a levél óta feketében jár, csak a szeme piros.

Bocskai Pisti volt az osztály első háborús árvája.

Ezt a kis farkaskölyök nem tudta. Csak szomorkodott, hogy nem sikerült a kirándulás.

….........................................................................1941 nov.09-én, vasárnap délelőtt.

Kezdetben csak egy kis pattanás volt. Igaz, mérges kis pattanás, de már megjelenése pillanatában fenyegetően sárgult. Az orvos , aki akkor már öreg volt, nem állt a helyzet magaslatán. Ártalmatlan kis pörsenésnek tartotta, a lázat mással magyarázta és azt hitte egy kis borogatás, pihenés a kollégiumi szobában gyógyulást hoz.

Nem hozott. A fertőzés tovább terjedt, a gennykeltők kedvező talajra találtak és ma már a gennyes fekély a testet fenyegeti.

Készítsétek a műtőt és hívjátok a sebészt, amíg nem késő.

Mert ha a fertőzés továbbterjed, elpusztítja az egész szervezetet.! Fel fogja ütni a fejét, a véráram útján szétszóródik és ahol gyenge a bőr ellenállása, megtelepszik, újabb és újabb gócok alakulnak ki. Bűzös genny, sárgállik a vöröses bőr alatt és a fekély mélybe terjed. A kezelés nagyon fájdalmas lehet!

Ne feledjétek én szóltam! Láttam már ilyet. Nagyon sok friss vérrel lehetett csak gyógyítani. Sok, sok keserű gyógyszer fogyott.

Ne feledjétek! Időben kell gyógyítani.

Die Rebellion der Gehenkten. Szemelvények Trave könyvéből

és eggyel több, melyre megint csak emlékezünk

Az év mosolya

Majd megszületk hozzá a szöveg is. Egy Gonosz írja már! Most gondolkodom, mikori is ez a dal? Hol is született?

Ejns, tswej, draj, fir,
arbetlose senen mir,
nischt gehert chadoschim lang
in farbrik dem hammer-klang,
's lign kejlim kalt, fargesn,
's nemt der sschawer sej schoj fresn,
gejen mir arum in gas,
wi di gewirim pust-un-pas,
wi di gewirim pust-un-pas.

MOrdecháj Gebirtig (müvésznév, valóban Bertig. 1877 Krakau 1942-ben Krakauban a nyílt utcán lelötték a nácik.Foglalkozása asztalos, önképzéssel kb.

90-100 dala, költeménye maradt fenn.. Egy furulyán komponálta a zenét, barátok kottázták le. A szám száz éves. Eredetileg jíddis nyelven írodott, a német versio csak fordítás.

Ketten mennek az úton, egymás mellett. Az egyik díszes ruhában, fején arannyal hímzet süveg, keze díszes botját fogja. Saruja puha bőr és szája előtt gyapjúkendő, hogy a por ne bántsa torkát.

A másik mintegy fél lépéssel lemaradva, egyszerű öltözetben, lába elé nézve, ne lépjen éles kőre mezítlen lábával. Fején a fehér csuklya takarja haját, szakála kissé kócolt, csak néha pillant fel aggódva.

Mennek, a forró napsütésben.

Az ember és az Isten.

Ketten mennek.

A fáraó és az Isten

„Ott ült a császár.

Dús hajában hét csillag volt a diadém

a fáraó kiszállt a gyaloghintójából és a tehénszarral borított föld felett kissé lebegve lépett be a szalmakunyhóba. Válla körül lebegett az Isten és beszélt hozzá, hogy a jóság és erény az egyedül üdvözítő és az uralkodónak....

a fáraó türelmetlenül legyintett, ugyan, mit untatsz. A márványlépcső minden fokán egy egy szűzlány állt és a korbácsos őrök sorfala közt a heréltek kórusa énekelt, az oszlophoz kötözött rabokból oroszlánok haraptak ki néhány falatot,...

a fáraó unatkozott. Az Isten hiába súgott a fülébe, csak türelmetlenül legyintve szólt, tudom, tudom. Semmi újat nem tudsz, unlak.

És az Isten dühbe gurult. Te akartad, mennydörögte. Tapsolt és egy szelíd női alak jelent meg. Válláról az Olympos havának fehérségével vetekvő lágy selyem omlott a földig, hosszú szőke haja lengte körül alakját. Bal kezében egy papyrus tekercs és a stilus volt. Sugárzó szépsége minden tekintetet magára vonzott. Ki vagy? Idegyere! Kiáltott a fáraó. A sugárzó nőalak elmosolyodott. Akarod? Halk szava, mint szellő fuvallata, zengő húr szállt. Vigyázz! Soha nem szabadulhatsz tőlem. Idegyere! Az enyém leszel! Ki vagy?

A gyönyörű nő megrázta fejét. Fénysugarak, árnyékok, illatok, ízek, színek és dallamok, szavak, nevetések, könnyek, fájdalmak, szomjak és hideg italok, éhségek, fáradtságok, ételek, lágy fekhelyek hullottak hajának zuhatagából.

A szépsége alak a fáraóhoz lépett. Jobb kezét homlokára tette, hangja édes szomorúan csendült: A nevem Emlékezet.

És a fáraó szívét édes, gyilkos fájdalom járta át, szeméből először csak potyogtak a könnyek, majd zokogva borult a szépség lábaihoz,

Emlékezett, gyermekként fogta anyja kezét, az első macskát simogatta, vászon ágyékkötőjében a folyóparton az első csókot kapta, és csak állt, mikor a papok anyja bebalzsamozott testét a sírkamrába tették.

Hullottak a könnyei és valahol a szíve táján nagyon fájt. Felnézett, a gyönyörű nőalakot nem látta sehol, csak benne égett egy kép, fülében egy szó dobolt:

Emlékezett.

Béla megpendíti a húrt, elmosolyodik, és meghúzza lágyan a vonót

Egy halk sikoly? Ijedtség? Öröm, meglepetés? Egy diszkrét torokköszörülés, egy szárnycsapás, a hang felszáll. Lillith kipillant a felhők mögül, keble elé vonja a hangok forró selymét, hajához nyúl és az éjfekete bársony zuhog alá, int és Istenke már repül is. Egy diszkrét mozdulat, a csillagok is szégyenlősen hunyják le szemeik. Csak Istár vet vissza egy kandi pillantást ívelt válla felett, a mosolya egy EPOSZ az agyagtáblától a PC billentyűjéig. Szinte elszégyenlem magam.

......." ó hadd tekintem két szemed!

......Amelyből édes álmom, boldogságom integet

.........Az élet úgysem más, mint egy tarka délibáb,..."

Na, kibújt a szög a Fideszzsákból!

Ezt olvastam Orbán Gazsi barátjánál.

Persze jó ötlet! Nyugdíjlopás után a segélyek ellopása, rokkantnyugdíjak és a munkanélküli segély ellopása! Ügyes, mondta Raffael!

Csak azért, hogy ne unatkozzunk  így estefelé. Hiába, a hülyeség végtelen.

Ez egy FIDESZBARÁT: Ilyenek.

A szakadék nagyobb lett.

Fínom fogalmazás, illő beszéd egy nővel, meg hát Angi azért nem a Marinéni, meg ugye Marinénivel miért?

.... Kellemes Ünnepeket Mindnyájatoknak!

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, az Isten képére teremté őt:

….Mózes I. 1. 27

Ugye ezt ígérték?

Emlékeztek még? Ugyan, a forró kását hagyni kell kihülni.Most már a kényelmes székben van idő várni.

http://www.mno.hu/portal/755264

Mókás egy társaság ez a Jobbik. Közröhej !

Elszámoltatás. Ez lett belőle.

Fázott, fájt a dereka az órák óta tartó ácsorgástól.

Hja, ha valakinek nem nö be a fejelágya,nincs mit tenni.

Kicsit talán megkésve,hhhhe.

Ebéd után kávéztak, egy üveg bort bontott az öreg, egy poharat félig töltött. Apró kortyokat ivott, Joli figyelte és utánozta. Meglepődve érezte, hogy így kortyolgatva az italt sokkal jobban élvezte, mint eddig bármikor.

Tud biciklizni?

Tudok.

Na, akkor jöjjön csak, és lesétáltak a ház oldalához. Egy kerékpártároló volt a tető alatt. Az öreg egy női kerékpárt vett ki az állványból. A kerékzárat kinyitotta és megmutatta a számzárat. Három, kettő, öt, mutatta. Becsukta, a kezébe adta, kinyitotta. Na itt van, az első két kerék. A sebességek, 3 a nagy fogaskerék, 7 a hátsó kis fogaskerekeknél.

Joli izgatottan mászott a nyeregbe, a lába alig érte a pedált. Az öreggel a kapu elé tolták a gépet, leállították. Lehozott egy szerszámot az öreg, beállította a nyereg magasságát. Megmutatta a sebességváltó működését és biztatta, hogy 2-3 év alatt meg is fogja tanulni. Joli nagyon boldog volt. Egész életében ennyit egyszerre soha nem kapott. Egy rongyot hozott és törölgette a portól a gépet, csöngetett, két csöngő is volt a kormányon, a világítás elöl, hátul működött. A fékek biztonsággal állították meg a gépet. Kimentek az útra, felült, sima kerékpárút volt, ahol biztonságosan hajthatta a kerekeket. Kipirult, lobbonca lobogott, lihegett. Visszakanyarodott és az öreg előtt fékezett, leugrott. Visszatolta a kerékpárt, lezárta. Majdnem ugrált örömében. Elsétáltak, talán 400 métert. Egy áruház volt, bementek.

Joli figyelt, a polcok rendjét, az áruk csoportosítását. Friss zsemlét vettek, az öreg a kezébe adott pénz, hogy fizessen. A tenyere izzadt, figyelte a pénztárost, elvette a visszajáró pénzt. Nem is gondolta volna, hogy így lehet örülni néhány zsemle sikeres vásárlásának.

Séta közben nézegette az utcát. Nagy autóforgalom volt, teherautók, kamionok és személyautók tömege. Nem is volt az olyan kis falu. Az hogy önálló, örömmel töltötte el. Belekarolt az öregbe, átvette a lépéseinek ütemét és fénylő képpel ment mellette, aki őt megvette.

Otthon, mikor az öreg internetezett, a könyveket kezdte nézegetni. Ennyi könyvet csak üzletben látott, ahol ő lakásban járt, ott csak néha , mutatóban volt ilyesmi.

A rádióban olyan jó számok voltak útközben, mondta. Melyikre gondol, érdeklődött az öreg. Nem is tudom, és dúdolni kezdett. Az öreg pötyögött a gépen, a képernyő villogott és felcsendült a dal. Ez az? Ez, örvendett Joli. Benne van a gépben. Persze, magyarázta az öreg, az egész innen lett letöltve. Ez egyszerre sok volt a lánynak. A rendes evés, ruha, kerékpár, a zene és minden, hogy őt nem bántja senki, leült és egyszerre csak sírni kezdett. Egy kezet érzett a fején, egy simogatást, és a hangot hallotta: Jól van na, ne sírjon. De Joli csak még jobban pityergett.

Estére az öreg megszállta a telefont. A környéken lévő ismerősöket hívta, mindenkit riasztott, hogy egy állást keressenek, takarítás, vagy valami hasonló. Kezdte szervezni Joli sorsát. Megkérdezte Jolit is, akar-e valakivel beszélni, de Joli nem akart. Kiderült, hogy Joli tud vezetni, sőt jogosítványa is van. Ez nagyon tetszett a kedves Vevőnek.

Joli figyelte az internetet. Akármit kérdezett, csak egy kis pötyögés, kattintás és már egy csomó dolgot olvashatott válaszként.

Lassan Joli „belakta” a lakást. Megtanulta a dolgok helyét, alig kellett kérdezni.

Este az öreg nézte Jolit a pizsamában, lábán a nadrág felgyűrve, a kabát ujja is felhajtva és olyan volt, mint egy gyerek. Joli pedig vidáman élvezte a szokatlan ruházatot. Majdnem boldog volt.

Reggel Joli pihenten ébredt. Nem volt a hasában egy térd, nem éjjel taszigálva, és nem bűzlött mellette senki. Az ágy másik felén az öreg borzas feje kandikált ki a takaróból, keze a kispárnát fogta és szuszogva aludt.

Belebújt a fürdőköpenybe, a fürdőszobában gyorsan lemosta az arcát. A tükör előtt széttárta köpenyét, rácsodálkozott testére, mintha még soha nem látta volna, amiben annyi volt az igazság, hogy ilyen frissen és ártatlanul alig. A konyhában hideg volt. Körülnézve annyi mindent talált, hogy hirtelen nem is tudta, mit készítsen reggelire. Tej, kávé, kakaó és tea kínálta magát, a hűtőben tojás, felvágott, sajt, lekvár és méz, zsemle és kenyér volt.

Körülnézett, tálcákat látott, a szekrényben tányérok, mindent talált. Az asztal sarkán gépek, mikró, mixer, kávéfőző, pirítós sütő, tetszett neki.

Előkészített egy csomó dolgot és visszament a hálószobába. Az öreg az éjjeliszekrényen a gyógyszerei között matatott. Jó reggelt, mondta Joli, kér reggelit a Vevő úr? Vevő úr felé fordult, végignézte és elégedetten felelt. Persze, kérek. Két 2 és fél perces lágy tojást, egy szelet sonkát és teát citrommal, rummal.

Rum? Olyat én nem láttam.

Nem baj, azért van.

Joli elviharzott a reggeli készítéshez.

Vevő úr eltűnt a fürdőszobában.

Joli úgy ragyogott a reggelizőasztalnál, mint egy kristálypohár. Úgy vette birtokába a konyhát, mint király a birodalmát. Életében először volt olyan érzése, hogy itt ő azt csinál, amit akar.

Az öreg hóna alatt a hőszóróval jött, bekapcsolta és a meleg levegő gyorsan kellemessé tette a konyhát.

Reggeli után Joli tanácstalanul nézegette a ruhadarabokat. Az eszébe sem jutott, hogy a „munkaruháját” vegye fel, a fekete nadrágot meg féltette, nehogy bepiszkolódjon. Mégiscsak fel kellett venni, mert az öreg is öltözött és közölte, hogy elmennek.

Egy áruház -féle üzletbe mentek, az öreg nem kérdezett semmit, ahogy mentek a fogasok között, szoknyát, blúzt, egy blézer szerű felsőrészt szedett össze és Jolit beküldte a próbafülkébe a ruhadarabokkal. Nézte a ruhadarabokat, tetszettek neki. Meglepődött, a próbánál minden darab olyan volt, mintha ráöntötték volna. A pultokról fehérneműt szedett le az öreg. Nyalábba fogták , a pénztárnál az öreg kifizette. Egy másik üzletben egy pár cipőt vettek. Joli arca ragyogott, magához ölelte a zacskókat, alig várta, hogy „hazaérjenek” és felöltözzön.

Megérkezve gyorsan szaladt a tükör elé. Ledobva a ruhákat a tiszta fehérneműbe bújt, meg sem lepődött, hogy az is pont kényelmesen feszült rajta. A blúz kiemelte melle vonalát, a szoknya diszkréten simult a fenekére, ahogy megfordult, a tükörben látta, hogy pont jó a segge. Tetszett magának

Kirobogott, forgott, néhány tánclépést tett, sörényét oldalra dobta és boldogan kiáltott: Köszönöm! A komputer előtt ülő vevő úrhoz hajolt és csattanó puszit adott az öregnek az arcára, aztán zavartan lépett hátra.

Mit is főzzek, kérdezte és vonult a konyhába.

Talán szundikált is, a zsongás elzsibbasztotta.

….................................................#######................................................A„Ribanc” fáradtan kuporgott az ülésen, alig érzékelte a kocsi futását.

...A merdzsó benzinmutatója már jóideje égett.