A reggel még hűvös volt. A kis farkaskölyök zöld, sildes sapkában, melyet sárga csíkok tagoltak, térdharisnyában, rövidnadrágjában ott állt a járda szélén. Nyakában kis táska lógott, vajas kenyere, egy darabka cserkészkolbász, alma és egy sütemény volt. Izgatottan várta a villamost. Jött is az 55-ös. Leste, hogy melyik kocsiról fognak integetni a cserkészcsapat tagjai, ahol már az iskolakezdet első napjaitól kiscserkésznek jelentkezett, de senki. Az első kirándulásra készült, a Pálvölgyí cseppkőbarlangba indultak. Aggódva nézte az Aranyhordó vendéglő falára szerelt órát, a megbeszélt idő már 5 perccel elmúlt. Biztos, ami biztos, odament egy bácsihoz, megkérdezte, hogy ide jön a Pest felé tartó villamos, mert ma reggeltől új közlekedési rend van, jobbra tarts.

Néniképp megnyugodott, hogy jó helyen áll. Várakozott és egymás után jöttek a villamosok. Izgatott lett. Jól értette? Jól, hiszen pontosan emlékezett, megbeszélték, hogy ne kelljen elmenni az iskolába három megállót, aztán vissza. 35 fillér volt a villamosjegy és azért sok mindent lehetett kapni. Szemben az 505-ös cukorkaboltban már a néni kis bocicsokikat adott, sőt, az illatos cipőfűzőt, vagy egy rúd medveszart, a krumplicukorról nem is szólva

Fél nyolc már régen elmúlt, sőt a fél kilenc is.

A kis farkaskölyöknek lógott a füle, a szeme gyanúsan csillogott. Minden villamoshoz időben odament, nehogy véletlenül lemaradjon. Aztán később már csak a vendéglőnek nevezett kocsma falához dőlt a telefonfülke mellett. Annak ia sárga színe volt, csak a teteje lett zöldre festve.

Aztán 9 óra lett. A kis farkaskölyök lógó fülekkel és behúzott fejjel ódalgott haza és otthon szipogva mondta: nem jöttek.

A kis farkaskölyök aztán otthon megette a táskájából az uzsonnáját, süteményét és oda ült az apja mellé, nézte, hogyan üti a faszegeket a cipőtalpba egyenletes távolságokra, árral előlyukasztva a bőrt és körbe verve a szegek sorát, keresztbe két sorban.

A kis farkaskölyöknek még nem voltak szociológiai ismeretei, eszébe sem jutott, hogy egy cserkészcsapatban egy kis prolikölyök nem volt olyan fontos.

Örült, hogy nézheti az apját, nem úgy mint a Bocskai Pisti, aki még ugyan nem tudta elolvasni a honvédségtől kapott levelet, csak azt tudta, hogy anyukájának a szemét könny futja el, ha apáról kérdezi és a levél óta feketében jár, csak a szeme piros.

Bocskai Pisti volt az osztály első háborús árvája.

Ezt a kis farkaskölyök nem tudta. Csak szomorkodott, hogy nem sikerült a kirándulás.

….........................................................................1941 nov.09-én, vasárnap délelőtt.