… Még nyílnak a völgyben

a kerti virágok. A nebulók az ablakon bámulnak ki és a szemközti iskola unalmas falán nézik a halványra tört őszi fényt.

Ida néni a pesti Kmethy u 18-ból sétál a padok előtt, nézi a kis Jezorszky Kázmér rajzát a zuhanó stukákról. Pillantása végigfut a padsorokon. Még ott látja Sors Ági szőke fejét, vaskos copfját, Winkler Ági kerek szeplős-mazsolás arcát, Balázska vörös fejét, arcán a számtalan barna pettyel. Zsilinszki Ági majdnem fekete haja alatt szemei előre duzzadnak, Basedownwk, vagy minek hívják. A kis Garai Tomi orra mint mindig, most is folyik és a Loksa gyerek rosszalkodik, mint mindig. Már benne járnak a délelőttben, Gyurika, olvass !

És Gyurika olvas. Mint egy mese pillangója szállnak a szavak, Ida néni kissé elmereng, de látod amottan a téli világot?

Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár, …

és Ida néni gömbölyű kis teste szinte gurul az olajozott padlón. A két Ági, a Sors és a Winkler, meg a Balázska helye üres. Kazi stukás rajza borzongató,

a lángsugarú nyár... 1944 nyara. Bombák szagatták Budapest utcáit, lágymányoson bombatölcsérek vizében gyerekek, kutyák fürödtek, …

A lángsugarú nyár.... Ida néni okos asszony volt, tudta. A lelke sírt, tehetetlen fájdalmában, hogy gyermekeit nem tudta megvédeni.

A nap elfordul az ablaktól.

De íme sötét hajam őszbe vegyül már,

az utcán szitál az őszi eső. Garai néni szoknyája felcsúszott, amint feküdt a járda szélén. Nem volt rajta bugyi, a hasán bámulták a szőrt a kölykök, aztán jött egy ember, néhány nyakleves a kölyköknek, felhúzta a tehetetlen testet a gyárfal mellé, hátát a tégláknak támasztotta. A kölykök zajongva rohantak tovább. Tok Ica nagymamájának cukorkaboltja előtt fékeztek. Tok néni szokott adni néha néhány szem fruttit.

Hűvösödik. Kaiser Hédi hívja a kutyát, az vakkantva rohan elő a ház vége felől. Gyurika is hazaért. A lábosban a spóron kelkáposzta. Hideg. Apófát hasogat, papírok, rá a fát, gyufa. Néhány perc és a pattogó fa felől meleg is árad. Lángra kap a vastagabb fa, az egyik sír, könnyei sisteregnek. A kelkáposzta még hideg, de így is finom. A fekete bors különösen ízlik.

Még világos van. Gyurika a sezlonyra telepedik, olvas. Néha egy egy darab fát tesz a tűzre.

Apa nemsokára jön haza.

Elhull a virág, eliramlik az élet ….

Még akkor is, ott is, örökre szeret”