A nyári hőség ideje már elvonult a város körül .Esők áztatták a mezőket és zölden   csillogott minden. Az esték vidám nótáktól is hangosak voltak,csak a Sabat borított csendet a házak fölé,mikor az ablakokon imák hangjai szálltak a csillagos ég felé,a hold sugarain

     Jochanan börtönben sínylödőtt,mert hangos szavát az Asszony a palotában megelégelte és elérte Herodesnél bezárattatását .Így elcsendesült a városban a szóbeszéd a palota életéről,az emberek nem mertek szólni.

     Egy este vídám lakomát tartottak a palotában.A fáklyák és mécsesek vöröslő fénye bevilágította a zúgokat,az asztalt elborították az illatozó étkek,aranykancsókban párázott  mindenféle ital,a terem egy végén fuvolák sírtak,húrok pendültek és csengetyűk csendültek,dob pergett.Ürültek a kelyhek,nehéz szmirnai borok folytak,a férfiak szemei  csillogtak,amint a felszolgáló lányokra néztek.A nők gyakran nyalogatták szájuk szélét,  élesebb hangon kacagtak a férfiak tréfáin,a hangulat nem volt hűvösnek nevezhető. A  zene a dobok ritmusához símult,férfiak dúdoltak,nök vállai mozogtak a dobok ritmusára.  Herodes égő szemmel nézte nevelt lányát,akinek vörhenyes haja szinte egész testét eltakarta,a haj alól látszó bőrön színes fátylak omlottak alá.Herodes már egy kupával többet ivott a szokottnál.Az étel bő fűszerei égették ínyét és kívánta a hűs italt.Nem érezte,mennyir fejébe szállt az ital.Kezére támaszkodva az asztalon hajolt Nahia felé,úgy mondta fojtott hangon,táncolj Nahia,táncolj.Nahia elhúzta pisze kis orrát,alig észrevehetően intett nemet fején zuhogó hajával,ami a férfi kívánságát csak fokozta. Egy idő óta Nahia már tudta,hogy ő az úr nevelőapja felett.A király minden kívánságát  teljesítette és ahogy ránézett nem volt Nahia számára kétséges,mit szeretne.Már elég rég volt Nahia nő ahhoz, hogy biztos legyen a dolgában.

     A király letette a kelyhet,az aranyedény ékkövekkel kirakva,egy vagyon volt.Táncolj. Nahia,kérj amit akarsz,megadom,táncolj!A hang forró volt,parancsolás nélkül,kérő esdeklő,ahogy egy férfi kér,ha fázik és a tűz közelébe szeretne jutni.Táncolj és amit kérsz a tied!

     A zene halkan szürödött,csak a dobok tompa ritmusa úszott az asztal felett. Nahia az anyjára nézett. Látta az asszony szemében az ital zavaros csillogását,a melegben arcán elkenődött festéket,a finom ráncokat szeme szögletében,ajkai körül a mélyülő vonásokat és tudta,ha feláll,attól a pillanattól ő a királynő.

     Végignézett a termen,aztán lusta,lassú mozdulattal állt fel, néhány lépést tett a zenészek felé,majd éles hangon kiáltott nekik.

     A zene elhallgatott.Néhány fejmozdulat,kézmozdulat Nahia háttal állt a királynak mikor felemelte a kezét és a dobok elkezdtek peregni.

....pergett a dob,mintha zsákból borsószemek hullottak volna a feszes bőrre,Nahia lábait maga alá húzva kuporgott a földön,csend lett.Egy fuvola hangja szállt fel,magával emelte Nahia kezét,a hangok létráján kapaszkodott a kéz,a nyitott tenyér körbefordult a teremben és a másik kéz is emelkedett mellette,. A két kar a kezekkel mohón hullámzott,keresve zsákmányukat. Húrok pendültek,a dob mély döngése indította a zene áradását.Ahogy a hangok elérték Nahiát,végigsöpört testén a ringatódzó mozgás,fejét felvetve,mint tűzhányóból felcsapó fény ,lobbant a vöröslő örvény.Vállai úsztak és a  karok ölelték a légben táncoló koboldokat.

    Egy sötét fátyol lebbent a király elé.magában ragadva a női test fűszeres illatát,a vad és mégis édes,illanó párákat. Pörgött az asszonytest,a mellek kúpjai sűrűvé nyomták a levegőt,amint a bőr a fényre villant,a férfiak légzése nehezebbé vált,a nők szorosra zárták a combjaikat,szemük csillogott,mint harmatcseppek a leveleken.Zengett bongott a muzsika,a dob különös ritmusokat rezgett a levegőbe,amint sötétbőrü mestere  csalta ki hangjait.Egyik fátyol repült a másik után,már alig valami takarta a test csillogó bőrét.A mozdulatok hullámai fáradhatatlanul ölelkeztek a  zenével.Soha nem látott tánc,sosem hallott zenére uralták a termet.

     Csak a különös zene,az izzadt bőrön táncoló csillogó fények és a szapora légzés hangjai töltötte a termet. Herodiás sápadt méltósággal csodálkozott lányára.Tudta,hogy a tánc végével az ő ideje elmúlik,de némi diadalt érzett mégis,hogy lánya kezébe fog a hatalom átkerülni. Így a sorsa felett nem érzett aggodalmat.

     Pörgött a zene,pörgött Nahia teste és az utolsó fátyol is felreppent,majd a király ölébe hullt.A pörgő,mezítlen női test nedvesen csillogott és omlott a férfi lábai elé,a dús hajsátor takart mindent.

     A király felugrott,bíborszegélyű köpenyét dobta a lányra és emelte maga elé a karosszék elé az asztalra.A lány hátradobta fejét,lángoló ékével szemében a diadal fénye lobogott,ahogy tekintetét a királyra vetette.Tudta,hogy ez élete beteljesülése,csúcsa,ő az Úrnő,a Győztes.Ahogy anyjára és a férfire nézett,fellobbanó pillantása a győzelem teljes,leplezetlen aljasságával hirdette diadalát.

     Kérd jutalmad,amit akarsz,lihegte a férfi,szavával saját majdani jutalmát gondolva és  a  későbbi saját jutalmáról álmodott.

     A lány körülnézett.Szemében fájdalom,vágy,kimondhatatlan sóvárgás volt és alig

hallhatóan,de tisztán,érthetően szólt:Johanan fejét akarom,aranytálon.

     Csend lett.Egy elkésett légy zúgott el,a palota előtti szökőkút vize csobbant,osonó lépések,amint férfiak,nők sietve hagyták el a termet.A király,Herodiás  és Nahia maradtak az asztalnál,és a döbbenet csendje ölelte körül őket.

..a csend csak Herodes léptei alatt roppant. Herodias arcát kezeibe temette székén. A  lány arca feszült várakozással telt,míg Herodiás olyan mereven nézett sehová,hogy szinte vaknak tünt.

     Szava úgy vágott,mint kard,-Mit akarsz?Eszeden vagy?A második kérdés egy árnyalatnyi kétkedést tükrözött,melyet Nahia rögtön észrevett.Durcás biggyesztésre húzta ajkát,ahogy mondta,Megígérted!

     A király tudta,hogy csapdába esett.Ha nem ura szavának,mint király,hatalmi posicioja rendül meg.Ha mint férfi nem tartja szavát,nevetségessé válik.Ha tartja szavát,megtartja látszólagos erejét.Az utókor megvetésével nem gondolt.Az egyetlen lehetséges megoldásra,a lány kikorbácsoltatására a palotából nem gondolt.Mereven bámult maga  elé,de a gondolatok álltak az agyában.Amint felpillantott,meglátta a lány arcán a kissé  gúnyos mosolyt,kihívó és megvető színezettel. Tudta biztonsággal,hogy a még néhány perce várt és álmodott gyönyörben soha nem lesz része,ez a lány soha nem fogja ölelni, nincs mit várnia.Világossá lett előtte,hogy kié a lány szíve,kiért ég reménytelen lángolással és fellobbant benne a düh.A megalázott hím vad indulata,pusztító tobzódása vezette kezét,amint intett a katonáknak és parancsolt. Mégegyszer mutatni akarta erejét teljes ragyogásában,félelmetességében,mint élet és halál egyedüli ura,de a lány arca,szemei már messze jártak.

     Nahia megnyalta száraz ajkait,tagjain puha remegés futkározott,azt várta,hogy a férfit elé hozzák és a felemelt kardot állítja meg szavával,az életet adva és önmagát, a göndör fürtök és ragyogó szemeknek.Hunyt szemmel álmodott,várta a pillanatot,hallotta a lépteket,elmosolyodott belül,most ő fogja adni az üdvöt,....

 ....hallotta a hangot,ime! a KÍVÁNSÁGOD!

     Kinyitotta a szemét!

     És belenézett az aranytálcán levő fejen a világ legszebben mosolygó szemeibe,melyekben nem ő tükröződött,