emilke|2008. dec. 17. 15:36|4 komment, szólj hozzá te is!
anyját, lányát, nézd, vedd

     Nahia az asszonyszárny szökőkútjának permetező vizében lubickolt a lecsorgó víz folyt tagjain. Mellein felugrott a víz és mint magas szikláról zuhant alá,teste bújó rejtelmei felé. Vidáman mozgott,legszebb kelméi álltak készenlétben. Kis asztalkán tégelyekben olajak,kenőcsök és illatozó nedvek vártak,hogy testét üdítsék és kívánatossá tegyék.   Készülődésén látszott,hogy céljai vannak a szépítkezésnek,mozdulatai az egerészni készülő macska nyújtózására ás körömpróbálására hasonlítottak .A rabszolganők titkos mosolya elárulta,hogy sejtik a készülődés okát és buzgón remélték,úrnőjük tagjait alig  vonszolva tér majd haza és őket nyugton hagyja a nap folyamán..

     Nahia kiviharzott a palotából,a város széle,a folyópart felé vette útját. A part felé más   asszonyok és férfiak is igyekeztek,egymásra mosolyogva és Nahiára meghökkenve nézve. A part egy csendes öblében már sokan gyűltek egybe. A víz szélén 30 év körüli, izmos,magas férfi állt,ékesen szólva az egybegyűltekhez. Mély meggyőződéssel hirdette,hogy eljött a Messiás,a Felkent,az Úr fia.

     Nahia kedvtelve nézegette a fiatal férfi göndör,vörhenyes haját,erős vállait,tiszta arcát és szemeit. Egyre közelebb igyekezett kerülni a férfihez,rámosolygott,de mintha mosolya egy falba ütközött volna,nem érte el a férfit. A nap már magasan járt,Nahia izzadt,arcán festékfoltok kenődtek el,fejbőre viszketett,haja nedves csomókban,csapzottan lógott. Alig ért füléhez a férfi szava,nem vagy jól asszony?Ülj ide az árnyékba,

     Nahia úgy érezte szétpattan. Utolsó erejét összeszedve indult vissza a városba,a vízben lépdelve hűsült valahogy égő arca az elkenődött festékek alatt.

      A palota udvarán a rabszolganők meglátták és aki csak tehette,menekülésre fogta a dolgot .Ismerték tomboló dühét,tudták,hogy ilyenkor nem kíméli az ostort,jaj annak,akit    haragja elér.