......Koldus volt, koldus van, koldus lesz.....

A majom karjába fogta a nedves, meleg, vonagló, nyekergő szőrcsomót és megnyalta. Ujjai nyomán alig mélyedt a szőr, nyalása gyorsan száradt, a nyekergő, mozgó csomó a szőre között duzzadó csöcs csúcsához ért és mohon tapadt rá, kérés nélkül szívta a nedvet.

Egy koldus, kér, követel, élni akar.

A vén majom felnéz a magasba. Már homályosan látja csak a fenn lengő banánfürtöt, szájszögletén a szagra kicsordul a nyál. Karjaival fogja a fát, de ajkai közül csak vinnyogás tör elő, a banánfürt reménytelen távolságban ring fölötte. Fiatal állat fut a törzs magasába, a fürtbe markol és a markolás nyomán érett gyümölcsök hullanak a földre.

A fiatal majom nem törődik a lehullott gyümölcsökkel. Ring az ágon és önfeledten rágja a markában lévő gyümölcsöt. Az öreg majom felveszi a lehullott darabokat, fogatlan pofájába tömi és nem tudja, hogy ha elfogy, mit fog enni.

Az öreg oroszlán fekszik a napon. Lapul a fűben, a nőstények hajtják a zebracsikót. Homályosan látja a csíkokat, a feléje közeledő test hullámzását, ugrik! Elvéti. Két fiatal nőstény ered utána és hozzák vissza nyakánál fogva. A pasa föláll, lába kissé dől és a nőstények az elsőbbséget meg nem adva, morogva tépik a húst, a kölykök is odakapnak a zsákmányhoz, pofájukon a friss vér kissé sós, meleg ízét nyalják. Mire a pasa odaér, a legfinomabb falatokból alig maradt valami.

Kicsit távolabb a bokrok között egy fiatal hím bődül.

A fiatal gepárd aggodalmasan nézi a bal első lábát. Vadászat közben megütötte. A víz hűsíti, de messze a biztonságot nyújtó fa, magasan az ág.

Az asszony mezítláb vonszolja magát, szakadt szoknyájából piszkos blúza kilóg a derekánál, karján kócos totyogóformájú gyerek. Benéz egy kerítésen, feszülő húsú asszony a kútnál vödörből agyagköcsögökbe tejet tölt. Megáll, csak néz. A vederrel a kezében felnéz az asszony, a két tekintet összeakad. A teli köcsöggel kezében a kerítéshez lép, puhán villan a szeme, nyújtja a köcsögöt, várj, hozok kenyeret.

Visszajön, a szelet kenyéren szalonnadarab, kolbászka.

A gyerek szomjasan nyeli a tejet.

Fiú?

Csak mosollyal felel a feszeshúsúnak.

A két asszony egymásra mosolyog.

Köszönöm, és megy tovább.

Egy öregasszony áll a cukrászda kirakatánál. Meredt szemmel nézi az üveg mögött a mázas tortát, sovány nyakán ádámcsutkája nagyokat ugrik, keze remeg, ahogy felemeli és haját elsimítja. Fiatal férfi jön az utcán, ráérősen nézelődik, hogy megpillantja az öregasszonyt. Egy pillanat alatt érti meg a helyzetet. Anyja jut eszébe, akihez hét végén megy, aki almásrétessel fogja várni.

Belép a cukrászdába, becsomagolta két szelet süteményt. Kijön, az öregasszony még ott áll és önfeledten bámulja a kirakatot.

Felé nyújtja a csomagocskát, jó étvágyat és elsiet.

Igen koldusok voltak mindig, mindenütt, vannak mindenfelé és lesznekmindig.

Csak legyen mindig valaki, aki észreveszi.