Die Rebellion der Gehenkten. Szemelvények Trave könyvéből

Die Rebellion der Gehenkten. Szemelvények Trave könyvéből

Nem, én nem írok semmit. Ha netán sérti a 2/3 bölcsességét, melyet 53% szavazattal valamely rejtélyes számolás folytán sikerült kiszámolni, az csak a valamikori számtan és mértan tanáraim hibájából lehet. Ők viszont ugye meghaltak, a médiatanács utánuk mehet számon kérni őket.

Szóval én nem írok, csak egy nagy író szavait idézem, mikor arra gondolok, hogy eljött az idő: „A muchachoknak már minden mindegy volt. Annyit tűrtek és szenvedtek, annyi düh és gyűlölet halmozódott fel bennük..... Nem vettek tudomást arról, hogy leverhetik őket. Csak győzhettek vagy meghalhattak.”

„A diktatúra épülete oly szilárdnak látszott, olyannyira megszervezetnek és biztosítottnak a rendőrség és a véderő utolsó emberéig, olyan támadhatatlannak és rendíthetetlennek, hogy az uralkodó pártok, klikkek és klubok szótárából a forradalom. De még a sztrájk fogalma is teljesen kiveszett.

De az egész köztársaság izzott.......Csak azért törhetett ki a forradalom a monteirán,

-bármily hihetetlen is volt-, mert a levegő forradalommal volt terhes. A diktatúra annyira felfúvódott és telített volt, hogy a gyomrára mért első ütésre el kellett pukkannia.”

Nos igen, ahogy olvastam, anno a muchachok és peonok egy kis földet és szabadságot akartak. Gondolták keresnek egy muchahát, gyereket csinálnak neki, kis földjüket beültetik, kukoricát a máléhoz, a malackának, jószágnak és töltik napjaik, míg egyszer elfáradva, majd gyerekeik folytatják az életük.

De addig bizony még sok eső fog esni, sok peon és muchacho vére hullik, míg minden pálinkásbódét felégetnek, az újonnan engedélyezett főzőket is, mert tudják, hogy a pálinka kovácsolja láncaikat szorosabbra, tudják, hogy a pálinkás tiendák lángjaiban fog rabságuk elégni. Addig átkozódtak és égő fáklyákat vetettek az összetört pálinkás hordó alá, a poklok legmélyére kívánva azt az átkozottat, aki pálinkával akarja altatni életük nyomorultságát, hogy haciendájában hűsölve, teltfarú murejáját tapogassa, vagy a compadrék szolgálatra berendelt muchacháit hajkurássza.

Hogy átkozott legyen, aki a pálinka igáját akarja nyakukba akasztani. Vessetek csóvát a pálinkás bódékra, ringyófészkekre, mert azok romjain fog kinőni a szabadságotok, fejezte be Celso.

Na, most be is fejezem, mert még félremagyarázzák szavaim, aztán az ilyesmiből mindenféle sületlenség derül ki.

Hasta luego companero!