Csak úgy ki van találva

Közben voltak még gyerekek, kívülálló nem is tudta követni. Elhaltak, baleset, betegség, sok minden összejött, még lány is volt.

Egyszer csak ő volt a Pista. Minden jó, ami csak kívánatos volt, mindene megvolt. Karcsú, jóképű és mindenféle tehetséggel megáldott gyerek volt. Rajzolt, zenélt, sétált, mi is lett volna? Asztalosnak tanult, Katonazenekarban fújta a trombitát és a lányok ábrándos szemeket vetettek a járdaszélről a karcsú fúvósra. Ha nem lettek volna barátok, poharazók. István úr, egy pohárral? És István úr nem mondott nemet. Kár volt.

Volt egy lány, aki István úrnak egy kis vasgyúró fiút adott, az első unokát a kis kopott öregasszonynak, de sem a lány, sem a kis vasgyúró nem bírt a pohárral. Pista hullámos haja is megritkult, a lány elment a vasgyúróval és Pista bácsi a kis lakásban ülve, régi dallamokat dúdolt. Az utcán most is ismerték. Dülöngő lépteit, tétova tekintetét és volta még, akik emlékeztek, hogy egy kopott verklit tolva járta az udvarokat, amíg bírta a nehéz szerkezetet taszigálni.

Asztaloséletének remekét a legkisebb kapta nászajándékba. A fehérre lakozott dupla ágy tükörlapjain faragott rózsafüzérgirlandok lógtak és a lószőrmatracok felséges fekvést kínáltak. Drága lakásba készült megrendelésre, de nek akarták kifizetni. Mérgében adta a legkisebb esküvőjére az ifjú párnak, akiknek csöppnyi szobájába alig fért be, mellette csak oldalazva lehetett elférni.

Újpesten a tanácsház mellett állt a szovjet emlékmű. Ma a megyeri temetőben áll a katonaalak és fogja az örökkön lobogó bronzzászlót. Pista is abban a temetőben nyugszik, talán, ha eljön a március 15 és a május elseje, egy pohárral kezében megáll a

katona előtt, egyenesen, mint életében, megemeli a poharát, int és hangosan, tisztán, hibátlanul elmondja a talpra magyart. Szépen, mint életében mindig, még a rendőr is meghallgatja, csak a vers végén kíséri be az Árpád út és Mária u sarkán lévő kapitányságra. Jelentést tesz, az ügyeletes tiszt hallgatja. Ez? Hisz ez hótrészeg, mutat a

széken magába roskadó emberre. Tegyék egy zárkába, azt reggel zavarják el.

Március 15.én Talpra magyar, május elsején Hazádnak rendületlenül. Hótrészegen.

A Pista! És egyszer a mentő bevitte a Károlyi kórházba. Elesett a Váci úton, az Árpád út végén, szeretett Újpestjének a Duna partján. A fejét ütötte be, hátul. Az egyik füléből szivárgott a vér. A kórházi hálóingben temették el, mert otthon csak rongyai voltak.

Halála előtt a legkisebb bement a kórházba a fiával. Álltak az ágy mellett, egy csont és bőr test feküdt az ágyon. Rámosolygott a legkisebbre, a fiára nézett, csak azt kérdezte: Tanulsz? Tiszta tekintete simogató volt és búcsúzáskor mosolygott.

Ö volt a Pista

.... Volt egyszer egy család....

Mentsétek meg a kutyákat. Mert ők nem vétkesek a ti hülyeségetekben és végtelen

aljasságotokban!

http://index.hu/belfold/2011/01/23/kutyaikert_harcolnak_a_demszky_szemet_banto_lada_hajlektalanjai/

Egy város hadviselése a gyengébbek és tisztességesek ellen. Van még hívatal, amely nem rúgott ebbe a két emberbe? Most kezditek rugdalni a vétlen állatokat?

Ritka aljas banda vagytok! A világon nincs még egy ilyen mocskos, züllött város.

UNDORÍTÓAK VAGYTOK!

Igen, tegnap olvastam Szigetvárról

Nem a Szigetvái Hősről, csak a szigeti veszedelemről, amennyiben a kórház dolgozóinak munkabérét egyszerűen lenyúlta az önkormányzat, a polgármester.

Tessék csak idefigyelni, nem a kórház pénzét, a dolgozók jogos tulajdonát, azt a pénzt, amelyet elvégzett munkájuk után kellett volna megkapniuk, mely az előlegben már odaadott munkaerejük ellenértéke, azt a munkaerejük igénybevétele után elvette.

Nem hiszitek el?  Lehet, hogy igazatok van, mert ma már nem találom a hírt.

Igaz, azt sem találom, hogy a dolgozók megkapták a pénzüket.

Ezt is lehet, 2/3-al ezt is lehet.

Tényleg lehet?

Volt egyszer Szigetváron egy FÉRFI.  F É R F I !

Elesett a várkapuban. Zrinyi Miklósnak hívtá.

A kezdet kezdete

A fényképet azért kitöröltem

Most nem unatkozunk, most van ORBÁN!

........H ...................................M M M M !

Rossz az időzítés, valszeg Tosz észre sem vesz jelenleg. Helyesen. Ne kötözködj!

…...Valának pedig már fények és árnyak, vizek és egek és földek,

sőt Emilke valahogy nem akarta a bordát a kezeiből kiengedni

és Isten tudja, miért! Miért? Ki Tudja? Isten?

És teremtsünk Istent a mi képünkre és hasonmásunkra;

és uralkodjék Mindenekfelett, a Mindenható.

És Emilke leült a porba, a bordával elkezdett mindenféle

ákom-bákomot húzgálni, de nem ment.

Nézte innen, nézte onnan, így sem, úgy sem találta megfelelőnek.

És Emilke törte a fejét, a porban egyszerre csak egy nagy kérdőjelet látott.

Tényleg, milyen Istent is akarok, gondolkodott Emilke.

Elfáradt Emilke a nagy gondolkodásba, feje alá tette a bordát és

szundikálni kezdett a nagy gondolkodás közben.

Milyen Istent is kellene teremteni, és miből, mikor csak egy bordája van?

Álmodott valamit. Mintha a feje mellé ült volna valaki, aki elhessentette a

legyet az arcáról, míg szundikált, aki a napfény melegét ráterelte, hogy ne

fázzon alvás közben, aki a tenyerét a feje alá tette, hogy ne nyomja a föld.

Valakiről álmodott, aki inni adott szomjas álmában, aki kezével elűzte a

szelet, hogy ne fújja testét, valakiről álmodott

Emilke felriadt. Feltekintett.

És ott ült fejénél az Isten, körötte illatoztak a virágok, állatok pofájukat

felé fordítva álltak, míg az Isten csendesen aludt, csak keze volt Védőn Emilke felett-

És felült Emilke, az Isten mellé, vállát tartva az Ő barátja fejének alá

és el nem engedte azt a bordát.

......gyűljenek egybe az ég alatt levő vizek ….

és Emilke sétálni kezdett a meleg homokon, de mert talpacskáját bökte a kavics,

füvet is akart a lába alá, meg gyümölcstermő fát a feje fölé.

És a világítókat felraká a napnak a Napot és éjnek a Holdat, meg csillagokat.

És étvágyat kapván a munkától, rántott halra, meg sertésbordára, gyorsan még mindenfélét is akart Emilke.

.És lőn

És ízlett a borda.

És kezdődött a baj. A bordával.

…....legyen mennyezet a víz között.....

és Emilke szemét kinyitva látá,

hogy feje felett mennyezet vala,

és Emilke szólt, legyen mennyezet is, ha már világosság vagyon.

Imigyen pedig el lett választva a mi lent vala, a fent levőtől.

És jó, hogy már fentebb és lentebb is van a világosság és setétség mellett.

És Emilke fáradtságát új fent pihente, a második lépés után.

….....és setétség vala....

és Emilke forgolódott, az a rohadt takaró, meg a lepedő is gyűrött volt.,....

és Emilke szólt, legyen világosság! Felkapcsolta a villanyt és elfáradva megpihent.

A sötétség pedig elkotródott a sarokba.

Így jó ez elsőre.

Néhány napja csak olvasok.

Megjött a boltból

Egy hozzászólást olvastam egy külföldi szerveren

Megtettszett, hát idehoztam. Még két dalt is találtam, halljátok csak!

„Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes.” /Napóleon./

Napóleon nem volt buta ember. Ráadásul a környezete is tele volt tehetségekkel. Le is győzte a feudalizmust és megteremtette a francia polgárságot.

Attól, hogy valaki kis növésű, még nem Napóleon. Ha még a környezetéből is hiányoznak a megfelelő személyek, akkor meg végképpen nincs miről beszélni.

Orbán ma saját és környezetének tehetsége nélkül veszélyes kalandba bocsátkozott. Oly dolgokat akar végrehajtani, melyekhez eszközei nincsenek, márpedig eszköz nélkül a cél nem érhető el.

Eszembe jut egy másik mondás . „ A szuronyok hegyén sok mindent lehet csinálni, csak tartósan ülni nem lehet.” Ki tudja, miért is jutott eszembe, de eszembe jutott.

Magyarországon ma van közel 3 millió éhező ember. Igen, jól tetszenek érteni, éhező.

Ezzel szemben van 600 jól felfegyverzett személy, jól is képzettek, főként fegyvertelen polgári emberek ellenében. Hány védendő objektumuk van? Szóval megosztottak.

Arra gondolok, mi van, ha nem fegyvertelenekkel állnak szemben?

A forgatókönyv megírott némely esetre, de minden esetre? Nem hiszem.

A rendőrségre nem lehet számítani. Az a rendőr, akit a szaros cigány strici leköp és

elzavar, az nem fog nettó 100-120 ezerért harcolni a nép ellen. Biztos, hogy éles helyzetben nem fog.

Ez a helyzet Orbán Úr! :)

És most?

Orbán Úr! Már legyártották a szükséges fegyvereket. Talán már csomagolják is! ..::)))

Szép Jó napot kívánok. Kérem szépen , jó helyen járok meg tudja valaki mondani? Szoktam régebben hallani, hogy fizetik az emelt nyugdíjat, tetszik tudni, azt amit az infláció mértékével szoktak emelni.

Csak azért kérdem, mert olvastam, hogy a tavalyi infláció 4,9%-os volt. Meg valamit arról is hallottam, hogy mennyi is lesz az emelés? Na , mennyi? Annyi, nem annyi? Hát csak azt szeretném kérdezni, hogy fizetik? Vagy még csak számolják, aztán majd a következő hónapban, összevonva?

Nyuggerek! Észen vagytok? Figyeltek?

Csak érdeklődöm. Aki tudja, értesítsen már, olyan kíváncsi vagyok. Jó, jó, tudom, meg

van mentve a nyugdíjunk, biztos helyen van, mondta Petike és a zsebére csapott. Azért,

ha az én zsebembe lesz, csak biztosabb helyen lesz.

Szóval, fizetik? Vagy még mentik?

…..............................................###########................................................

…... az úgy volt,hogy az Apám, Urias, akit Dávid az anyámért megöletett és aztán elvette anyámat,

de hiszen a te apád Dávid, te Urias halála után évekkel születtél!

Beszélsz hülyeségeket! Az anyám egy kurva volt, aki Dávid ablaka elé állíttatta fürdőkádját, apám távollétében és ott öntöztette a rabnők korsóiból a vizet emlőire és mezítelen szemérmére, miközben hóna alatt az ablakra pislogott, hogy a kis Seggdugasz lesi-e a függöny mögül. Leste! És az anyám már leplébe burkoltan várta, hogy mikor hívatja a kis majom, rohant az első hívó füttyre. Apám, aki tette a kötelességét és elesett a harcban, becsülettel halt meg, nem tudva, hogy rút árulás ölte meg.

Így vettem ezer asszonyt háremembe, zártam el szépségüket és viruló fiatalságukat a hárem falai közé, süketen sóhajaikra, nyögésükre, könnyeikre. Nem szerettem egyiket sem

És úgy éreztem nem is tudok szeretni. Épült a városom, országom dús termése, drágasága, aranya, fű,....szere, illatos olajai mind az enyémek voltak és akkor jött egy asszony, délről,....

Ugye most hazudni tetszik,kérdezte Joli és felnézett az.....

A király hullámos, selymes szakála illatos olajoktól fénylett, kezében a nádtól szaladt a papirusztekercsen és mondta a szöveget,

„Salamon király

Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.

Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze,
hasad mint a zafirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.

Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürűkkel aranyosan gazdag.

Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

És a király lehunyta szemét, hangja elszállt a hold előtt úszó egyik fellegen, a sivatag felől egy sakál üvöltését hozta a szél....

Joli lehajtotta a fejét, alig hallhatóan mormolta:Tégy engem, mint egy pecsétet....

Aztán megrázta a fejét, amint magához tért, egy párnán ült a Vevője lábainál a földön. Nem tudta, hol van.

….

.............................................###########................................................

…... az úgy volt,hogy az Apám, Urias, akit Dávid az anyámért megöletett és aztán elvette anyámat,

de hiszen a te apád Dávid, te Urias halála után évekkel születtél!

Beszélsz hülyeségeket! Az anyám egy kurva volt, aki Dávid ablaka elé állíttatta fürdőkádját, apám távollétében és ott öntöztette a rabnők korsóiból a vizet emlőire és mezítelen szemérmére, miközben hóna alatt az ablakra pislogott, hogy a kis Seggdugasz lesi-e a függöny mögül. Leste! És az anyám már leplébe burkoltan várta, hogy mikor hívatja a kis majom, rohant az első hívó füttyre. Apám, aki tette a kötelességét és elesett a harcban, becsülettel halt meg, nem tudva, hogy rút árulás ölte meg.

Így vettem ezer asszonyt háremembe, zártam el szépségüket és viruló fiatalságukat a hárem falai közé, süketen sóhajaikra, nyögésükre, könnyeikre. Nem szerettem egyiket sem

És úgy éreztem nem is tudok szeretni. Épült a városom, országom dús termése, drágasága, aranya, fű,....szere, illatos olajai mind az enyémek voltak és akkor jött egy asszony, délről,....

Ugye most hazudni tetszik,kérdezte Joli és felnézett az.....

A király hullámos, selymes szakálla illatos olajoktól fénylett, kezében a nádtól szaladt a papirusztekercsen és mondta a szöveget,

„Salamon király

Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.

Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze,
hasad mint a zafirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.

Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürűkkel aranyosan gazdag.

Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

És a király lehunyta szemét, hangja elszállt a hold előtt úszó egyik fellegen, a sivatag felől egy sakál üvöltését hozta a szél....

Joli lehajtotta a fejét, alig hallhatóan mormolta:Tégy engem, mint egy pecsétet....

Aztán megrázta a fejét, amint magához tért, egy párnán ült a Vevője lábainál a földön. Nem tudta, hol van.

.... Mi is ennek a neve? Euthanasia?

Róbert Capa , Kissé elmosódva c. emlékezéseinek mai fejezetét hallgatom a D-Day-ről. Az emberek állnak a hajók fedélzetén, várva a „kezdetet”, mely oly sokuknak a vége lett. Bizonnyal tudták, hogy visszaútjuk már nem lesz, mégis.

Ki érti ezt?

A tenger görgette holttestekből, a homokon foszló hullákból sarjadt Európa új élete.

Nem tudom. Furcsa, torz és groteszk érzések. Pedig tudom, hogy eljön az idő, mikor

új hősök rohannak a fegyverekkel szemben, akiknek testén fog kisarjadni az ország

új élete.. Csak azt kívánom , olyan kíméletlenséggel bánjanak el az ellenséggel

mint azok velük.

Orbán tudta, az első pillanattól kezdve, hogy mivel játszik. Nem véletlenül adott

azonnal 10 milliárdot a védelmére. Ez sem fogja megmenteni!

Illusztrácionak csak ezt találtam, majdnem jó! DDDD

Joli telefonál. Végigütögette a végnélkülí számsort és amikor egy vékonyhang jelentkezett, harsányan kiáltotta: szia Pirinyó!

Szia, visított a vékony hang és egymás után ömlöttek a kérdések, hol vagy, mit csinálsz, mi van veled, élsz még? Jól vagy? Lányok! A Joli!Hangzavar jött a készülékből, utcazaj, legkevesebb 3 lány izgatott hangja keveredett.

Joli nevetett, a lányok hangja az emlékekből előhozta az elmúlt idő néhány derűsebb pillanatait, de inkább dicsekedni akart. Elmondta, hogy jó dolga van., aztán hirtelen megakadt.

Mit is mondjon? Azt, hogy fel van öltözve? Ez valahogy olyan természetes ma már. Azt, hogy elfoglalta a helyét, de hol is? A konyhában arany élete volt, mindig talált enni, a fürdőszoba egy csücske az ő dolgaival volt tele, mit is mondjon? Csak annyit tudott szólni, Jól vagyok. Hirtelen olyan távolinak, idegennek érezte az elmúlt időt, mintha nem is ő élt volna benne, csak megborzongott, ha eszébe jutott.

Pirinyó visítása megnevettette. Maga előtt látta a lányt, akiről tudta, hogy ugyancsak töri a fejét a menekülésen. Nem mert a telefonba sokat mondani, nehogy a lánynak baja legyen. Csak annyit szólt, nem bánta meg, hogy „eladták” Képzeld, mondta Pirinyónak, mit mondott nekem a Vevőm! Azt kérdeztem, hogy szép vagyok-e? És azt felelte:Óh mely szépek a te lépéseid a sarukban.... Hát hallottál már ilyet? Meg mondott még mást is de nem értem. Nem ez az egyetlen.

Micsoda, szépek a te lépéseid a sarukban?Ez mi? Egy nő hangja a háttérből csendesen hallatszott:

Ez egy 4000 éves szerelmes vers kezdete.

Szia Nagyságos asszony, kiáltotta Joli. Jól vagy? Igen hallom te is. Viselkedj, azt hiszem jó helyen vagy.

Joli elhallgatott. Okosabb nem lett, de nem tudott mit mondani. Sziasztok!Sziasztok, majd jelentkezem és letette a telefont.

A Vevőjére nézett és megkérdezte. Hogy is van az a 4000 év?

A Vevője nevetett, az úgy volt,......kezdte mesélni.

A kémcső papírvattával volt bedugva.

A Vírusos lelépett a létrájáról és az asztalon álló mikroszkópjába nézett..Na persze, dünnyögte. Gondolhattam volna. Az Öreg Isten figyelt, gyanakodva nézte, hogy már megint mit talált ki ez a pernahajder, mert sok tisztességeset nem feltételezett fel komájáról. Természetesen igaza volt. A Vírusos a mamut térdizületének a felszínét nézte a létrán és a mikroszkópban egy muslica jobb térdét. Megállapította, hogy a kettő között semmi különbség. A Vírusos nézte, 15 méteres mikrométerével méricskélte és arra gondolt, milyen hosszú lábszárának kellett volna a lenni a mamutnak, hogy akkorát ugorjon, mint a muslica.

Az Öreg nagyon jól szórakozott. Szép a munka, olyan szép nézni, mondta vidáman. Igen, dünnyögött a Vírusos és fel sem nézett. Fogd csak meg és intett az Öregnek. Az rászólt egy széncinkére, hogy nyújtsa ki a lábát. Szénkecinke kacéran nyújtotta a lábát, hogy Vírusos megmérje és csiklandósan csiripelt, mikor a combját mérte., majd kacéran ellibbent.

Nagy fantáziád nem volt. Az Öreg sértődötten kérdezte, aztán már miért nem, Látod, hogy a muslicának se karma, se patája, mégis remekül halad az üvegen is.

Az üveget én találtam ki, mondta a Vírusos. Igen, igen, te! Az öreg nevetett. Azt is csak azért, hogy legyen mibe tartani a ….

Vírusos odatolta az üveget és hallotta, hogy kortyol az Öreg. Aztán ő is húzott egyet

Leültek a mamutlábszár elé, hátukat a csontnak támasztották.

Elég jól ki van találva, mondta a Vírusos. Aztán egyszerre csak egyenes kérdést tett fel a Öregnek.

Mondd csak, mi van ezzel a H1N1-el?

Mi lenne? Csak nem képzeled? Ilyen amatőrnek gondolsz? H1N1! Nevetséges!

Ugyan, nem azért mondom, ennél több telik tőled még csak úgy balkézről is, csak

kíváncsiság.

Ez valami okoskodó kis laboráns játéka, üzlet az egész. Nézd csak és az Öreg a mikroszkópban egy szalagra mutatott. Látod? A muslica térdszalagja! És nevettek.

Joli egész napra talált magának elfoglaltságot. Az öreg mindent megmutatott neki, ketten olyan gyorsan készítették az ebédet, hogy észre se vették a munkát. Közben érdeklődött az öreg, hogy Joli mégis mihez ért. Kiderült, hogy a lány érettségizett, az iskolában varrni tanult, de aztán egy gépre soha nem volt pénze. Örömmel mesélte, hogy mennyire szerette a szép ruhákat, az anyagok tapintását és elszomorodott, hogy már aligha folytathatja valamikor.

Délután az újra telefonálással telt az idő. Mikor Jolinak az ő kedves vevője németül beszélt, Joli nem értett semmit. Bátortalanul érdeklődött, hogy talán neki is kellene tanulni. Kapott egy könyvet. Bekuporodott a fotelba Az első két leckét kellett tanulnia. Füzetet, ceruzát kapott és elkezdte a szöveget olvasni. Hangosan! Szólt rá az öreg és a német szöveget elismételte és utána mondatta vele.

Szünetet tartottak, kávéztak. Aztán folytatta és újra, meg újra ismételte a leckét és türelmesen lett javítva a kiejtése.

Később a TV elé ült. Az öreg sportadóra kapcsolt. A kérdő tekintetre a képernyőre bökött: itt az mondják, amit csinálnak, amit látni. Aha, értette meg Joli és figyelte az adást. Néha ismételt egy szót, kérdezte a jelentését.

Tetszett neki a helyzet. Nem unatkozott.

Estére a vevője, három karika téliszalámit vágott, fél zsemlét, kockasajtot és korsónyi hideg tejet készített magának. Kérdezte, hogy Joli mit enne. A lány csak úgy a TV. előtt, majdhogynem magának motyogta, hogy ő régen evett tejbegrízt. Az öreg matatott a konyhában egyszer csak beszólt, lehet enni. A lány a konyhába lépve földbegyökerezett lábbal állt meg. A vacsoratálcával szemben tányérban tejbegríz gőzölgött, tetején kupackákban állt a kakaó és a szélén málnaszörp tocsogott. Nézett, csak nézett, bocsánat, mondta és beszaladt a fürdőszobába. A sírása nem tört át a csukott ajtón. Neki az életében először készített valaki ételt a kívánsága szerint. Megmosta az arcát, megdörgölte a törölközővel. Köszönöm, szólt vidáman az asztalnál, csak a szeme csillogott. Nyalogatta a szájszélét minden kanál után és valahova nagyon elbambult.

Jolinak úgy múltak a napok, mint egy mesekönyv újnál újabb meséi.. Egy leckét tanult meg minden nap és örült, hogy a TV-ben egy egy szót megismer. Nem is vette észre, mikor az öreg németül szólt hozzá és ő már igennel és nemmel tudott válaszolni. A könyvespolcon egy új világ nyílt ki előtte. Az öreg mesélt valamit, levett egy könyvet és néhány mondatot olvasott a meséhez.

A félig öltözött kurva eltűnt. Joli haja mosottan ragyogott, a hajszárító szálanként fújta szét a vörhenyesen sötétlő bozontot, egy keskeny bársonyszalag kötötte össze. Arca kisimult, szeme csillogott és a fürdőszobában örült, hogy teste feszes, rugalmas és pihent. A polcon kis kozmetikai szerei, tisztasági dolgai sorakoztak és boldog izgalommal szimatolta az öregtől kapott szappan, krém, bőrtej illatát és az öreg üvegeibe is beleszimatolt, borotvavizek, arcápoló. desodor és mindenfélék illatát.

Napközben eszébe sem jutott, hogy este látta az öreg hasából a kivezető csövet, a hasán egy zacskót és nem merte kérdezni. Az öreg ágya mellett állt egy közel méteres palack, csillogó mérő a tetején, arcmaszk légzéshez. Oxygén volt, az öreg naponta kétszer használta 10 percig. Látta, hogy méri a cukorszintet, beadja magának az injectiót. Csak figyelt, hogy mit tud segíteni.

Nem mert semmit kérdezni, félt, hogy elrontja a békés napokat. Hallgatott és élvezte a nyugalmát, biztonságát.

Éljen Tiszabő! Munkabér a hülye magyarnak? Hát a f..zom nem kéne?

Segilyke a cigánynak!

Lesz ez még így se füstösök!

http://www.mno.hu/portal/757456

Leveszik? Felteszem újra, mert tényeket közöl és a vélemény szabad!

Beeeeeeeeeeeee!

Szóval ugye cigány segilykit osztogat más munkabéréből. Aki dolgozik, nem kap bért, aki nem dolgozik, kapja a segílykít! Ez a törvény Magyarországon? Hol a nagypofájú ******, Ez lesz

az  országból?

Gondolkozzatok Már!

.......Má mé? Nem hiszitek? Maj tőtök föl képet, vagy ha azt nem, kolbászt.

Az úgy volt, hogy régen ,mikor hidegek jártak, az istáló mögött, vót egy domb, Oszt hidegvót, hát megfagyott. Aztán ott kezdtem csúszkáni lefele.

Ugye, világos, fölfele nem csúszhattam. Hát egyszer csak azt vettem észre, hogy a foci mellett  má síelni is tudok.

Mit mondotok, hogy a nyári képeimet is szeretnétek látni előbb? Na ne izéjetek! Ani! holvannak azok a fránya képek? Milyen képek, milyen képek! Há a tengerparti képek!

Na majd előkeresem oszt nézhetitek, oszt má csönd legyen!

Ja, hogy a síelési képek! Főorvos úr, fényképeszkedhetek?

Szóval síelni voltam. Kell egy kis pihenés.