Illusztrácionak csak ezt találtam, majdnem jó! DDDD

Joli telefonál. Végigütögette a végnélkülí számsort és amikor egy vékonyhang jelentkezett, harsányan kiáltotta: szia Pirinyó!

Szia, visított a vékony hang és egymás után ömlöttek a kérdések, hol vagy, mit csinálsz, mi van veled, élsz még? Jól vagy? Lányok! A Joli!Hangzavar jött a készülékből, utcazaj, legkevesebb 3 lány izgatott hangja keveredett.

Joli nevetett, a lányok hangja az emlékekből előhozta az elmúlt idő néhány derűsebb pillanatait, de inkább dicsekedni akart. Elmondta, hogy jó dolga van., aztán hirtelen megakadt.

Mit is mondjon? Azt, hogy fel van öltözve? Ez valahogy olyan természetes ma már. Azt, hogy elfoglalta a helyét, de hol is? A konyhában arany élete volt, mindig talált enni, a fürdőszoba egy csücske az ő dolgaival volt tele, mit is mondjon? Csak annyit tudott szólni, Jól vagyok. Hirtelen olyan távolinak, idegennek érezte az elmúlt időt, mintha nem is ő élt volna benne, csak megborzongott, ha eszébe jutott.

Pirinyó visítása megnevettette. Maga előtt látta a lányt, akiről tudta, hogy ugyancsak töri a fejét a menekülésen. Nem mert a telefonba sokat mondani, nehogy a lánynak baja legyen. Csak annyit szólt, nem bánta meg, hogy „eladták” Képzeld, mondta Pirinyónak, mit mondott nekem a Vevőm! Azt kérdeztem, hogy szép vagyok-e? És azt felelte:Óh mely szépek a te lépéseid a sarukban.... Hát hallottál már ilyet? Meg mondott még mást is de nem értem. Nem ez az egyetlen.

Micsoda, szépek a te lépéseid a sarukban?Ez mi? Egy nő hangja a háttérből csendesen hallatszott:

Ez egy 4000 éves szerelmes vers kezdete.

Szia Nagyságos asszony, kiáltotta Joli. Jól vagy? Igen hallom te is. Viselkedj, azt hiszem jó helyen vagy.

Joli elhallgatott. Okosabb nem lett, de nem tudott mit mondani. Sziasztok!Sziasztok, majd jelentkezem és letette a telefont.

A Vevőjére nézett és megkérdezte. Hogy is van az a 4000 év?

A Vevője nevetett, az úgy volt,......kezdte mesélni.