Joli egész napra talált magának elfoglaltságot. Az öreg mindent megmutatott neki, ketten olyan gyorsan készítették az ebédet, hogy észre se vették a munkát. Közben érdeklődött az öreg, hogy Joli mégis mihez ért. Kiderült, hogy a lány érettségizett, az iskolában varrni tanult, de aztán egy gépre soha nem volt pénze. Örömmel mesélte, hogy mennyire szerette a szép ruhákat, az anyagok tapintását és elszomorodott, hogy már aligha folytathatja valamikor.
Délután az újra telefonálással telt az idő. Mikor Jolinak az ő kedves vevője németül beszélt, Joli nem értett semmit. Bátortalanul érdeklődött, hogy talán neki is kellene tanulni. Kapott egy könyvet. Bekuporodott a fotelba Az első két leckét kellett tanulnia. Füzetet, ceruzát kapott és elkezdte a szöveget olvasni. Hangosan! Szólt rá az öreg és a német szöveget elismételte és utána mondatta vele.
Szünetet tartottak, kávéztak. Aztán folytatta és újra, meg újra ismételte a leckét és türelmesen lett javítva a kiejtése.
Később a TV elé ült. Az öreg sportadóra kapcsolt. A kérdő tekintetre a képernyőre bökött: itt az mondják, amit csinálnak, amit látni. Aha, értette meg Joli és figyelte az adást. Néha ismételt egy szót, kérdezte a jelentését.
Tetszett neki a helyzet. Nem unatkozott.
Estére a vevője, három karika téliszalámit vágott, fél zsemlét, kockasajtot és korsónyi hideg tejet készített magának. Kérdezte, hogy Joli mit enne. A lány csak úgy a TV. előtt, majdhogynem magának motyogta, hogy ő régen evett tejbegrízt. Az öreg matatott a konyhában egyszer csak beszólt, lehet enni. A lány a konyhába lépve földbegyökerezett lábbal állt meg. A vacsoratálcával szemben tányérban tejbegríz gőzölgött, tetején kupackákban állt a kakaó és a szélén málnaszörp tocsogott. Nézett, csak nézett, bocsánat, mondta és beszaladt a fürdőszobába. A sírása nem tört át a csukott ajtón. Neki az életében először készített valaki ételt a kívánsága szerint. Megmosta az arcát, megdörgölte a törölközővel. Köszönöm, szólt vidáman az asztalnál, csak a szeme csillogott. Nyalogatta a szájszélét minden kanál után és valahova nagyon elbambult.
Jolinak úgy múltak a napok, mint egy mesekönyv újnál újabb meséi.. Egy leckét tanult meg minden nap és örült, hogy a TV-ben egy egy szót megismer. Nem is vette észre, mikor az öreg németül szólt hozzá és ő már igennel és nemmel tudott válaszolni. A könyvespolcon egy új világ nyílt ki előtte. Az öreg mesélt valamit, levett egy könyvet és néhány mondatot olvasott a meséhez.
A félig öltözött kurva eltűnt. Joli haja mosottan ragyogott, a hajszárító szálanként fújta szét a vörhenyesen sötétlő bozontot, egy keskeny bársonyszalag kötötte össze. Arca kisimult, szeme csillogott és a fürdőszobában örült, hogy teste feszes, rugalmas és pihent. A polcon kis kozmetikai szerei, tisztasági dolgai sorakoztak és boldog izgalommal szimatolta az öregtől kapott szappan, krém, bőrtej illatát és az öreg üvegeibe is beleszimatolt, borotvavizek, arcápoló. desodor és mindenfélék illatát.
Napközben eszébe sem jutott, hogy este látta az öreg hasából a kivezető csövet, a hasán egy zacskót és nem merte kérdezni. Az öreg ágya mellett állt egy közel méteres palack, csillogó mérő a tetején, arcmaszk légzéshez. Oxygén volt, az öreg naponta kétszer használta 10 percig. Látta, hogy méri a cukorszintet, beadja magának az injectiót. Csak figyelt, hogy mit tud segíteni.
Nem mert semmit kérdezni, félt, hogy elrontja a békés napokat. Hallgatott és élvezte a nyugalmát, biztonságát.
Utolsó kommentek