Reggel Joli pihenten ébredt. Nem volt a hasában egy térd, nem éjjel taszigálva, és nem bűzlött mellette senki. Az ágy másik felén az öreg borzas feje kandikált ki a takaróból, keze a kispárnát fogta és szuszogva aludt.

Belebújt a fürdőköpenybe, a fürdőszobában gyorsan lemosta az arcát. A tükör előtt széttárta köpenyét, rácsodálkozott testére, mintha még soha nem látta volna, amiben annyi volt az igazság, hogy ilyen frissen és ártatlanul alig. A konyhában hideg volt. Körülnézve annyi mindent talált, hogy hirtelen nem is tudta, mit készítsen reggelire. Tej, kávé, kakaó és tea kínálta magát, a hűtőben tojás, felvágott, sajt, lekvár és méz, zsemle és kenyér volt.

Körülnézett, tálcákat látott, a szekrényben tányérok, mindent talált. Az asztal sarkán gépek, mikró, mixer, kávéfőző, pirítós sütő, tetszett neki.

Előkészített egy csomó dolgot és visszament a hálószobába. Az öreg az éjjeliszekrényen a gyógyszerei között matatott. Jó reggelt, mondta Joli, kér reggelit a Vevő úr? Vevő úr felé fordult, végignézte és elégedetten felelt. Persze, kérek. Két 2 és fél perces lágy tojást, egy szelet sonkát és teát citrommal, rummal.

Rum? Olyat én nem láttam.

Nem baj, azért van.

Joli elviharzott a reggeli készítéshez.

Vevő úr eltűnt a fürdőszobában.

Joli úgy ragyogott a reggelizőasztalnál, mint egy kristálypohár. Úgy vette birtokába a konyhát, mint király a birodalmát. Életében először volt olyan érzése, hogy itt ő azt csinál, amit akar.

Az öreg hóna alatt a hőszóróval jött, bekapcsolta és a meleg levegő gyorsan kellemessé tette a konyhát.

Reggeli után Joli tanácstalanul nézegette a ruhadarabokat. Az eszébe sem jutott, hogy a „munkaruháját” vegye fel, a fekete nadrágot meg féltette, nehogy bepiszkolódjon. Mégiscsak fel kellett venni, mert az öreg is öltözött és közölte, hogy elmennek.

Egy áruház -féle üzletbe mentek, az öreg nem kérdezett semmit, ahogy mentek a fogasok között, szoknyát, blúzt, egy blézer szerű felsőrészt szedett össze és Jolit beküldte a próbafülkébe a ruhadarabokkal. Nézte a ruhadarabokat, tetszettek neki. Meglepődött, a próbánál minden darab olyan volt, mintha ráöntötték volna. A pultokról fehérneműt szedett le az öreg. Nyalábba fogták , a pénztárnál az öreg kifizette. Egy másik üzletben egy pár cipőt vettek. Joli arca ragyogott, magához ölelte a zacskókat, alig várta, hogy „hazaérjenek” és felöltözzön.

Megérkezve gyorsan szaladt a tükör elé. Ledobva a ruhákat a tiszta fehérneműbe bújt, meg sem lepődött, hogy az is pont kényelmesen feszült rajta. A blúz kiemelte melle vonalát, a szoknya diszkréten simult a fenekére, ahogy megfordult, a tükörben látta, hogy pont jó a segge. Tetszett magának

Kirobogott, forgott, néhány tánclépést tett, sörényét oldalra dobta és boldogan kiáltott: Köszönöm! A komputer előtt ülő vevő úrhoz hajolt és csattanó puszit adott az öregnek az arcára, aztán zavartan lépett hátra.

Mit is főzzek, kérdezte és vonult a konyhába.