Béla megpendíti a húrt, elmosolyodik, és meghúzza lágyan a vonót

Egy halk sikoly? Ijedtség? Öröm, meglepetés? Egy diszkrét torokköszörülés, egy szárnycsapás, a hang felszáll. Lillith kipillant a felhők mögül, keble elé vonja a hangok forró selymét, hajához nyúl és az éjfekete bársony zuhog alá, int és Istenke már repül is. Egy diszkrét mozdulat, a csillagok is szégyenlősen hunyják le szemeik. Csak Istár vet vissza egy kandi pillantást ívelt válla felett, a mosolya egy EPOSZ az agyagtáblától a PC billentyűjéig. Szinte elszégyenlem magam.

......." ó hadd tekintem két szemed!

......Amelyből édes álmom, boldogságom integet

.........Az élet úgysem más, mint egy tarka délibáb,..."