Talán szundikált is, a zsongás elzsibbasztotta.

Talán szundikált is, a zsongás elzsibbasztotta.

Csak arra riadt, a kocsi futása lassult, nem is hallotta a motor zümmögését, kikanyarodtak a sztrádáról. 5 perc, mondta az öreg vidáman.

Csak most ijedt meg. Megérkeztek, hallotta, de el sem tudta képzelni, hogy mi lesz vele. Igaz, útközben minden olyan szép volt, de most mi lesz, félt.

Az öreg minden megszólalásánál aggódott, hátha, hátha vége a szép útnak és a megérkezés rosszabb lesz, mint eddig.

Az út házak közé futott, ideje sem volt körülnézni, egy ház mellett parkoltak. Kiszálltak. A csomagtartóból egymás után kerültek elő szatyrok, gurulózsákba rakott dolgok, belekapaszkodott a csomagokba. Elindultak, a kapunál lerakták a szatyrokat és visszamentek a kocsihoz egy újabb adagért. A kaput kinyitotta az öreg, felkapaszkodtak az emeletre. Az ajtót kinyitva egy szokványos lakásba jutottak. Kíváncsian nézett körül. Lassan felhordták a csomagokat. Pillanatok alatt tele lett a konyha zacskókkal, dobozokkal, üvegekkel és a békés rend helyét egy felfordulás vette át.

Kint már mindenfelé az esti fények világítottak, csendes volt a környék. Nem volt késő, az ablakokon kinézve minden ablak valamiképp világított, vagy a lámpák sárga fénye, vagy a TV vibrálása látszott.

Az öreg elindult, hogy a kocsit a garázsba tegye. Ment vele, nem akart egyedül maradni. Megkerülték a házat és egy lejtőn a ház alatt parkoltak. Fölérve észrevette, hogy az öreg nehezen szedi a levegőt.

Figyelte, hogy hova kerülnek a hozott ételek, igyekezett megjegyezni, mit hol talál majd. Minden volt ott, csak halott orosz katona nem, ahogy szokták mondani. A szekrények majdnem kidőltek, úgy tele voltak. A szobában jó idő volt, kibújt a dzsekiből. Az öreg fülig érő szájjal nézte, a melegítőben esetlenkedve és fölül a színes munkaruhát. Félrehajtotta a fejét, szóval Jolinak hívnak, és ez van csak.

Az Öreg a szekrényből egy pólót szedett elő, kotorászott és egy fekete nadrágot talált. Ez azt hiszem, rám többet nem fog feljönni, de a szárát fel kell hajtani. Egy papucsot is talált és Joli robogott a fürdőszobába.. Kapott még egy fogkefét, törölközők a polcon és néhány pillanat múlva csak a vízcsobogás hallatszott. Mire előkerült, lényegi változáson ment át, már ami külső megjelenését illette. Egy polgári megjelenésű, kissé extravagáns, helyes lány lett. A nagy tükör előtt elégedetten szemlélte magát.

Vacsoráztak, az öreg gyógyszereket vett be. Joli összekapkodta a tányérokat, kivitte a konyhába és elkezdte mosogatni. Az öreg elégedetten bólogatott, valahogy rendben talált mindent.

Joli végzett a konyhában. Kicsit tanácstalanul állt meg a a szobában, az öreg a számítógép előtt ült, kattintgatott és megszólalt a zene. A szekrényből ágyneműt szedett elő az az öreg és nekiálltak ágyat húzni.

A matracokon friss, puha lepedők feszültek, a könnyű takarók lágy tapintatú huzatokba rejtőztek és a párnák duzzadtak.

A matracot kiviheti a másik szobába, majd reggel visszarakjuk mondta az öreg. Joli meghökkent, miért, kérdezte.

Nekem van egy pár rossz szokásom, már nem akarok változtatni rajta.

Joli nevetett, horkol? Rugdalódzik, érdeklődött

Nem tudom, ha alszom akkor nem tudok róla, de sokszor felébredek. Rosszul alszom.

A lány megvonta a vállát. Ha alszom, engem sem zavar, ha meg felébredek, mindegy. Most minden este átrakjuk a lakást?

Hát, ahogy gondolja

És maradt minden a helyén.

Mikor bebújtak az ágyba, kényelembe helyezték magukat. Joli magára húzta a takarót, nevetve fordult egyik, másik oldalára, láthatóan remekül érezte magát. A hatalmas ágyon még ketten elfértek volna és nem voltak gödrök és az ágynak finom illata volt és és és.

Jó éjszakát mondta az öreg, jó éjszakát, mosolygott Joli.

És a lekapcsolt villany után csak az ablakon beszűrődő halvány fényben látszó mosollyal a szájszögletén aludt el.