..............Türelmes voltam mindeddig....
VÖRÖS TÁBLA, VÖRÖS LÁMPA
2010.11.21. 16:24 Emilke mesél
Kezdjük a táblánál, aztán majd haladunk,
Tehát közkívánatra!
7 komment
Rövid jelentés a W. GUSTLOFF elsülyedéséről
2010.11.16. 14:49 Emilke mesél
http://www.mno.hu/portal/747952?searchtext=Titanic
Soha nem látott kincsek a mélyből. Kiállítás nyilt.
13 komment
Vettel levele a Renault címére.
2010.11.14. 16:33 Emilke mesél
E levélkével köszönöm,
Kis Petrovom, köszönöm, megcsinálta,
hogy ily ügyesen föltartotta,
Tudom, hogy ön zsebének jóbarátja,
és egy jóbarát, mindent megcsinál
19 komment
A FIDESZ ELSŐ BOTLÁSA
2010.11.10. 18:57 Emilke mesél
...................A hallgatag cowboy esküvője,...után.
5 komment
EGÉSZSÉGÜGY. ÜGY? UGYAN!
2010.11.07. 14:33 Emilke mesél
Az egészségügy közel egyidős a legrégibb mesterséggel, a fáról leesni akaró újszülött elkapásával, vagy az ágról tüskébelépő és azt kihúzó ténykedésével.
Az emberi települések építésének történetében a hús kirakása és a kórodák oda építése, hol a hús a legkésőbb indul romlásnak közismert. Már egy megfigyelés gyakorlati eredménye, a bomlás, bomló anyagok, szenny és az egészség összefüggése.
A baktériumok felfedezése, betegségokozó hatásuk ismerete még nincs kétszáz éves, az első hatásos antibioticum elöállítása 70 éves. Bizony, kedves Dédike, csak egy szerencsés véletlen, hogy a 30-évek végén, 40-e évek elején egy kis seb elmérgeződésében nem tetszett meghalni és Opa is a penicillinnek köszönheti, hogy annó gatyája viszketése 3 nap alatt gyógyult és mire Nagyit megismerte, már el is felejtette.
Manapság az egészségügy rendszerekben működik.Bonyolult rendszerekben
A rendszer csúcsán álló professzortól a rendszer alján lévő betegig, sőt a kórokzóig minden pénzbe kerül, bár a sorrendet meg is fordíthatjuk.
Sokan sokalják a kiadott pénzt, pedig ez életünk legkifizetődőbb kiadása. Életünk, képességeink kihasználtsága, az élet minősége és eredményesége, mind egészségünkből ered.
Hosszadalmas lenne az egészségügy éevszázados fejlődését végigkísérni és sokszor moslyognánk, hogy Marinéne mondja Nusikának, megyek a cétére.
50 évvel ezelőtt a vidéki kórházakban a rtg. Kép még sok helyt gyenge minőségű papírkép volt, bár az egyetemeken már filmen tanítottak. Ma?
A rtg. Intézetek a felvételeket egy cd lemezen adja a paciensnek. Igen. Tudják ezt a bonctani intézetben?
…...................................................######.........................................................
E rövid kis bevezetés után egy kijelentést engedek meg magamnak éspedig Az egészségügy egy rendszer, melybem így, vagy úgy, mindnyájan benne vagyunk. Születésünktől halálunkig, a rendszer más más pontján állva, de szerves részeként. Azok, aki a rendszer kedvezőtlen részében helyezkednek el, változást szeretnének, szemben azokkal, akik a kedvezményezettek.
Van rossz, rosszabb és nagyon rossz, valamint jobb, de jó nincs.Ki kell jelentenem, mint a rendszer különböző lépcsöfokait megjárt ember, hogy a változásnak békés útja nincs.
Elképzelhetetlen, hogy egy rendszernek az összes előnyét élvező személy önként lemondjon privilégiumairól és hasznáról. Bizonyos kiváltságokat a valóban utolsó lélegzetig a „bűntársak” biztosítanak a „brancs” tagjainak. Ez természetes.
Egy más gondolkodásmód szükséges, felismerése a roppant hatalomnak, mely a kézben van és alázata az örökkévaló iránt, mely a mindenség javát szolgálja a saját javamon keresztül.
A szocializmus elbukott, mert nem tudta megteremteni a szocialista ember tipusát.
Isten is ott bukja el a teremtést, hogy sok kísérletezés után egy nem túl jól sikerült példányra ráfogta: ECCE HOMO/
A következő 150 millió évben Uram, talán jobban sikerül.
Ugye Isten, Te is mosolyogsz?
Nem adnál egy géppisztolyt? Az özönvized nem sikerült. Mit mondasz? Hogy ott a kémcsőben, az a vírus? Persze, ki fogjuk találni
4 komment
Az én forradalmam VI.
2010.11.05. 20:47 Emilke mesél
Nem akarván végnélkül Brnoban maradni, ktűztük az indulás napját.
9 komment
DÉ-nek ajánlva, Emilke jegyzeteiből
2010.11.03. 18:44 Emilke mesél
…........és Apollon szorgosan végzette munkáját Delphoiban.
6 komment
AZ ÉN FORRADALMAM V:
2010.11.02. 21:00 Emilke mesél
......A forradalmárnak legyen kemény segge!
4 komment
Egyszer volt,.....
2010.10.30. 12:42 Emilke mesél
...... Dejavú érzésem van,...
Egyszer volt, nov. 9.-ről 10.-ére sötétedő éjtszaka történt. Hideg lehetett, az üvegcserepek kristályosan csillogtak a kövön, a kéklő holdfényben, innen a kristály elnevezés.
Megyek az OBI-ba. Veszek egy vödör festéket, egy pemzlit és narancs színezőt. Gyakorolni fogok csillagokat festeni, jó nagy zsebbe rakni a kirakat kincseit és szövegírást kezdek gyakorolni.
Aztán Pestre megyek, beállok a bégetők közé és ütemesen fogok üvölteni: PIKTOR! PIKTOR! PIKTOR!
Tegnap éjjel megtettük az első lépést! I TAK DALEJE ?
http://nol.hu/belfold/megvertek_az_mszp_szovivojet
Csak gyakorlat kérdése az egész. Könnyű tanulni, Piktor a Mester!
Az is lehet azonban, hogy felülök a 28-as villanyosra, az jár a Józsikára. Aszongyák ott árulnak uzit. A kici kínaiak dörzsölik a tenyerüket, nagy a kereslet. Ócó!
Golyó is lesz holnaptól, ócón.
Szólj hozzá!
Party
2010.10.29. 21:54 Emilke mesél
Ubulka délután érdeklődött, hogy mit vásárolok. Kicsit ferdé néztem rá, mert nemszokott törődni azzal, hogy mit veszek, sokkal inkább nézegeti a vásárló társak nőnemű egyedeit. Olyan ártatlan pofát vágott, hogy gyanus lett, de végül el se jött.
Aztán olvasgatok itt a neten, de ez be van sózva, már vagy harmadszor sustorog itt nekem, hogy süthettem volna egy piskótát, diétás cukorral, meg minden félét, rágja a fülem. Csak olvasgatok, hűvös az este, jól esik a meleg szoba és a frotírköpeny.
Csöngetnek, szokatlan ilyenkor este. Miután senki a füle botját sem mozgatja, Istenke is elmerülten nézegeti a könyveket, Ubulka pedig pont most vizsgálja a hálószoba fűtést, felkászálódom, hogy ajtót nyissak. Kinézek a kukucson, de sötét a lépcsőház, csak bizonytalan neszezést hallok. Ajtót nyitok, egy pillanatra csak a nagy sötét, aztán kuncog valaki és hallom Lucíbaby és Bendebaba hangját, HAPPY BIRTHDAY TUÚÚ JÚÚÚÚÚ!
És már Luciferi, az Öreg, Misi és Gabi is kornyikálnak, meg az angyalok is gyönyörűségesen énekelnek. Azért az igazi csa csa dalt Bendegúz krampuszkái zengik, hogy a lépcsőház egyből melegszik. A szentjit, hát persze! Nem felejtették el, mind eljött. Csak dőlnek be az ajtón, már tele velük a lakás, de sebaj, Istenke az Öreg intésére már tólja is a falakat, madarak húzzák a tetőz is magasba, szóval férünk, akármennyien is vagyunk. Az Öreg már húzza is a dugót, habzó Elixirt tölt, mindenki emeli poharát Emilkére és körömig.
Ajándékokat hoztak, tele az asztal, az Öreg huncutkodik, Lucíbaby egy kulcstartó nyom a kezembe. Olyan hosszúkás, hengeres és mint a 40 évvel ezelőtti töltőtollak, izé, egy fürdőruha csuszik lefelé. Valamelyik angyalka akarja látni, gyorsan megfordítom, mielőtt a kezébe adnám és nyújtom, elpirul és szégyenlősen néz félre. A francba, nézem én is, hát fordítva Orbán áll, gatyája bokáig csúszva. Lucibaby fülig érő szájjal röhög, pokoli egy csaj. Az Öreg csóválja a fejét és a fal felé fordulva nevet.
Mindenki csak beszél, ölelgetnek és isznak. Nektár, unicum, tokaji és nyelünk, egy pezsgősüveg is durran.
Krampuszkák az ujjaikon számolják és ferde pillantásokat vetnek rám. Mefsz Tóni is barátságosan teszi vállamra a kezét, semmi füst, semmi láng, tudja, hogy nem dohányzom és a füst köhögtet. Az Öreg barátságosan érdeklődik, ti ismeritek egymást? Összenézünk, most meséljünk? Neki sem kell elvégre mindent tudni.
Zajlik a party, Ubulka villog, Istenke az Öreggel beszélget, integetnek és isznak. Egész normálisan viselkedünk, már a sokadik pohárnál tartunk, egyre gyakrabban kérdezzük, emlékszel? És emlékszünk. És kortyolunk. És iszunk. Lesz itt holnap katzenjammer! Ja, nagy baj nincs. Fogy a ruszni,harapjuk az ubrkát, Lucibaby már visító hangon kacarászik, az angyalkák is röhögések közepette adják kézről kézre a „kulcstartómat”
Aztán Luciferkó előáll a rakétákkal, zajongva helyezkednek el, egy krampuszka, egy angyalka, az Öreg is Mefis Tóni mellett űl a hátsó ülésen, integetnek, csókokat dobálnak és Ferkó indítja a motort, Krampuszkák is elhelyezkedtek a kocsikban.. Az a rendőr, aki ezeket meg akarja szondáztatni, arra rálehelnek. Két nap múlva talán magához tér.
Jövőre jövünk és elindulnak. Egyfelől Istenke támogat, másfelől Ubulka mo mondja, hogy jó, jóó volt! Kicsit dűlöngél.
Jó kis party volt. DDD
4 komment
KÖVETKEZŐ FOLYTATÁS,...
2010.10.29. 13:22 Emilke mesél
ENNEK A BENKŐNEK REGÉNYT KELLENE ÍRNI,....
http://www.mno.hu/portal/745251
Olvasom Benkő meséit. Alig várom, hogy a pápa, az USA és az Orosz elnökök ellentervezett merényletekről is beszámoljon.Ki kéne adnibeszámolóit, mint a Grimm, vagy Andersen meséket. Ezeket a híreket akarják eladni.
Benkő úrnak csak gratulálni lehet. Napról napra tud valami hülyeséget kitalálni.
Folyt köv. Holnap erótikus fejezet, Szűz Mónika megerőszakolására tett kísérlet. Csak 18 éven felülieknek.!
1 komment
Mondja már meg valaki,....
2010.10.28. 20:35 Emilke mesél
..... lehet, hogy rosszul hallottam, vagy mégse?
24 komment
Álom a sötétben
2010.10.27. 06:54 Emilke mesél
...................Nem szeretem a sötétséget!.........
Szólj hozzá!
MI LES FIAM COMAM URAM ?
2010.10.26. 16:17 Emilke mesél
.......Van okt 23. Volt nov 7. Lesz ?? ???
2 komment
AZ Én FORRADALMAM II:
2010.10.23. 20:57 Emilke mesél
Másnap, a második óra szünetében füstölve álltunk a folyosón az előadó terem előtt, ki egy darab kenyeret majszolt disznósajttal, esetleg parizerrel, akkortájt ezeket lehetett kapni. A kemény mag szóvívői és szépfiúi (nem én) hangosan mesélték a filmet, a lányok bámulva hallgatták. Már csaknem végigszívtam a cigarettámat, készülődtünk visszamenni az előadóterembe, mikor csak úgy mintegy közbevetve megjegyeztem: Tegnap beszéltem a DISZ bizottsággal és a Pártbizottsággal, javasolják a Csehszlovák utazásunkat. Volt aki az utolsó falat kenyeret egybe nyelte le, a cigarettáját majdnem fordítva akarta megszívni. Szinte éreztem a tágranyílt szemek csodálatát, amint bementem az auditoriumba és leültem. Körül néztem, a „kemény fiúk” úgy bámultak rám, mint valami csodára, integettek felém, cetlikre írtak lázasan és küldték a kezeimbe. Én viszont elmélyülten figyeltem az előadásra és csak kézlegyintéssel intéztem el a forró érdeklődést. Aztán az óra végén körbefogtak, hogy szinte mozdulni sem tudtam Na, ki akar jönni? Összegyűltünk 13-an. Egy lány is benevezett, Ibolya.
Elmeséltem, hogy miként és mit intéztem, csukló röhögéssel díjazták a mutatványt. Nagy volt a siker, addig, míg Misi meg nem kérdezte: és milyen bringával megyünk? Mert ugye az nincs.
Csönd lett. Az tényleg nincs. Pénzünk sincs, meg.... Szóval semmink nincs. A lelkes tekintetek csillogása elfakult és szomorú csalódás ült az arcokon. Azt viszont nem tudták, hogy én már erre is gondoltam és kész tervem volt. Könnyedén vetettem oda, hát Csepel kerékpárokkal, természetesen, a magyar ipar reklámproduktumaival. Megint csak az OPNI jutott többek eszébe, csak Robi érdeklődött, hogy ugyan, van nekem otthon 13 kerékpárom, vagy mégis, hogyan képzelem. Erre én elkezdtem mesélni, hogy hát arról van szó, elmegyünk a kerékpárgyárba és kérünk gépeket. A kedves olvasó fantáziájára bízom a rám vetett pillantások elképzelését.
Szót tett követett. Telefon Csepelre, a Diszbizottság irodájából, időpont egyeztetés. Néhány nap múlva közöltem a keményfejüekkel, holnap 11-kor a Csepeli kerékpárgyárban megbeszélés. Robi, Misi és Ottó jön velem. Bámulat és mentünk.
Deutsch elvtárs az igazgató elvtárs már várta az elvtársakat. 40 körüli gondozott, nyugodt ember volt. Leültünk a tanácsteremben, Deutsch elvtárs velem szemben, a fiúk két oldalt mellettem és hülye képpel nézték az asztalt.
Ubulka elkezdte mondani a magáét, hogy hát ugye a Csehszlovák elvtársak, mi pedig szeretnénk viszonozni a baráti látogatást, de bizony olyanok vagyunk, mint a templom egere, szegény egyetemisták és hát segítséget kérünk az elvtársaktól , úgye szeretnénk a magyar ipar termékeit bemutatni, a hagyományos, jóhírű Csepel kerékpárokra gondoltunk. Mitsem tudtunk a Cseh Favorit versenygépekről, 10 sebességű, szingókerekes gépcsodákról, de Deutsch elvtárs sem tudott róluk. Nálunk alig volt magyarázat tájékozatlanságunkra, de Deutsch elvtársnál természetes , Ő a magyar kerékpárgyár igazgatója volt. Deutsch elvtárs egy jó elvtárs , a proletárnemzetköziség és szocializmus őszinte híve, komolyan nézett ránk. Elvtársak, ezt meg kell beszélnünk a pártbizottsággal és szólt Mariskának(?) a titkárnőnek, hogy hívja a PÁRTTITKÁR elvtársat. És jőtt! És újra elmondtam a mondókámat. Aztán csönd lett. Párttitkárelvtárs nézett ránk,szótlanúl, elgondolkozva. Talán korunkbeli gyereke lehetett, a szeme megpihent rajtunk, úgy mondta: Elvtársak, azt hiszem, ugye Deutsch elvtárs, ez menni fog.
A Csepel Művek kerékpár részlegének igazgatója és párttitkára barátságosan nézett ránk, a „küldöttség tagjai” leplezetlen csodálattal bámultak. Volt beleegyezés, volt kerékpár és voltunk mi, akik rajtam kívül még 30 km-nél többet egyfolytában életükben nem bicigliztek.
Elkezdődött a papírmunka. Írásba kellett foglalni a DISZ bizottság és a PÁRTBIZOTTSÁGjavaslatát és támogatását. Nagy mértékben megkönnyítette a dolgunkat a gyár írásos ígérvénye. Néhány nap alatt azért összejött minden, egybe voltak a papírok. Irány az IBUSZ Búlcsú utcai irodája, ahol az útleveleket intézték. Új ütközet, a bürokrátiával, a precedens nélküli baromság fegyverével, hogy néhány fiatal utazni akar külföldre, csak úgy, ötletszerüen, szórakozásból.
1956 márciusát írtuk.
5 komment

Utolsó kommentek