…....Lógtunk. Az óráról....

…....Lógtunk. Az óráról....

A mi forradalmunk február közepén kezdődött a Marx téren, az 53-as villamos végállomásának járdaszigetén.

Febr. 10-en valahányadika lehetett. A Szikra moziban adták Korda: A BAGDADI TOLVAJ c. filmjét. Forradalmi tett volt, egy nyugati rendező nyugati filmjének bemutatása, legalább annyira, mint ma lenne a SZÁLLNAK A DARVAK , vagy a BERLIN ELESTE bemutatása.

Az egyetemen volt egy kemény mag, akik minden lógásban önként és dalolva benne voltak. Természetesen, hogy testületileg vonultunk a filmet megtekinteni, persze előadás helyett.

A film lement, kijöttünk a moziból és a sivatagi hőmérséklethez képest dideregve álltunk a járdaszigeten, várva a villamost. Ahhoz is lusták voltunk, hogy a 300 m-re a 49-es végállomásáig menjünk. Nagy sóhajtozással meséltünk a filmről, melyet mindannyian láttunk, de újra éltük a részleteket,amint meséltünk. Valaki felvetette, hogy milyen jó lenne oda elmenni. Én is ott dideregtem és álmodozva mondtam, hogy oda ugyan nem, de Csehszlovákiába elmehetnénk a nyáron biciglivel.

Úgy néztek rám, igen, pont úgy. Mintha az OPNI kertjében adtam volna elő a magánszámomat.

Az ötlet apropója az volt, hogy a Kassai egyetem nyárra bejelentette nyárra a baráti látogatását.

Na, szóval néztek rám, aztán már nem is néztek, de én makacskodtam, igen, oda elmehetnénk. Valaki végül annyi figyelmet szentelt, hogy rámszóljon: Persze, hogyne, és van biciglid? Merthogy rollerunk sincs. Mindenki jóízüen röhögött. Csak egyre nem gondoltak, mit lehet tenni egy OPNI lakóval. A végzetes szó elhangzott, csak azért nem, mert nincs bicigli.

Szóval, ha van bicaj, jöttök? Jövünk, felelték és tovább nem foglalkoztak velem. Engem azért nem olyan könnyű lerázni.

A mensán megebédelve, beültem a DISZ-irodára.Ugyan DISZ-tag nem voltam, de volt ott egy lány, izé, hogy is mondjam, na ne legyünk indiskrétek értitek, ugye?

Úgy alakult, hogy sikerült szóbahoznom a kassaiak látogatását és csak közbevetve megjegyeztm, hogy viszonozhatnánk mi is. Igen, mondták, de hát ez nem egyszerű. Igen, ez nem egyszerű, mondtam és kezdtem a szám szélét nyalogatni. Mit szól ehhez a kari PB? Ez volt a DISZ titkár észrevétele.

Úgy hangzott, mint a beleegyező helyeslés. Feltápászkodtam fel az emeletre, be a pártbizottsági irodába. A párttitkár elvtárs? Pont jött ki Korom elvtárs az irodából, egy perc időt sem hagyva, kezdtem az ötletemet magyarázni, meglebegtetve a DISZ quasi helyeslő beleegyezését.

Az irodában kellemes meleg volt, párttitkár elvtársnak jó kedve volt, beleegyezően bólintott. Nekem szerencsém volt.

Hát így kezdődött a mi forradalmunk, egy hideg, februári délután a rothadó kapitalista filmművészet bomlasztó hatású aknamunkájával.

…......Most ebédelek, majd valamikor folytatom izgalmas beszámolóm......

….........................................###################...................................