..........Építkezéshez kaptam kedvet.

..........Építkezéshez kaptam kedvet.

Egy szép, téglalapalakú falemez lapra körbe lécet szegeltem Persze, hogy nem körbe, hanem a szélekre. Egy profillécre, olyan egyenlőszárú 3szög féle lécre is a két egyenlő szárára szögeltem egy-egy darab farost lemezt. Olyan trópusi módon a közepére illesztettem egy gerendát, mely hivatva lett tartani az oldalak felől szellős tetöszerkezetet. Az alapot fínoman megfúrva, drótkötelekkel az erkély korlátjára lehorgonyoztam, feszesen.

Belsőépítészeti berendezés mobilra lett konstruálva, napraforgómagokkal és bizonyos módon törött dióbéllel. A rendezést rábíztam a rögvest beköltöző lakókra, akik gyors mozdulatokkal raktáka magokat. Egy a gyomorba, egy diótörmelék lenyomatként. A környék összes széncinkéje megjelent a költözéshez. Már nem is látszik a ház padlata, csak zöldesányalatú hátak egymás mellett és szorgalmasan mozgó fekete fejek.

Megpróbálok közeledni, az egész társaság ellibben a néhány méterre álló fára és kérdőn pillantanak rám, hogy mit akarok? Amint visszalépek rebbennek a szárnyak és az egész társaság ismét elfoglalja a helyét. Fogy a

magok halmaza.

A házba megtörtént a beköltözés. Hihetetlen, hogy mennyi széncinke van itt a környéken. Mit környéken! Itt Németországban. Micsoda étvágyuk van!Röppennek, esznek és nézelődnek. Elég kíváncsiak.

Ők is nézelődnek, én is nézelődöm, sárgulnak a levelek és nagyon ritkulnak a fán.Jön az ősz. Egész nyáron elkerültek, volt bőséges táplálék. Most úgy látszik szűkös lett a készlet. Új forrást kerestek és találtak. Ismerkedünk egymással és már közeledtünk 2 lépésnyit. Gyakrabban jönnek, sokan .

Hajtja őket egy ösztön, nyüzsög bennük az élet. Kíváncsi a pillantásuk, aggódnak is. Meddig látnak a jövőbe, meddig néznek előre? Látják már a havat? Érzik a hideget? Éhséget nem éreznek. Esznek, közeledünk egymás felé. Őket egy ösztön mozgatja, engem a kíváncsiság.