Nem akarván végnélkül Brnoban maradni, ktűztük az indulás napját.
Nem akarván végnélkül Brnoban maradni, ktűztük az indulás napját.
Ha már itt vagyunk, akkor ugorjunk el Prahaba is, mondá valamelyikünk, ha már itt vagyunk. Térkép, balra fönn a cél, két út, egyik Pardubice-Praha, másik Jihlava-Praha. Nem ám folyóvölgyekben, mint eddig, hegyeken keresztül, amilyeneket az úrak még nem láttak. Nekiindultak, persze nem velem. Megbeszéltük az időpontot, ők irány Pardubice, Emilke irány Pozsony. Valamit elfelejtettem a lengyel lánynak mondani.
Hát most mondjátok, ez a kurva feledékenység, már fiatalon is!
Aztán pár nap után találkoztunk Zilinán. A srácok sötétbarnán, kissé óvatosan leülésnél, meg az ugrálós kedv helyett meggondoltan mozogva. De a zsolnai vár gyönyörű. Fehér falai vakítanak a napfényben, sötétbarna, vagy fekete kockák a bástyák köveiben, egy négyszögletes főtér, árkádos házak és hideg Pívo. Egy fiatal tanítónő a lakását adta kölcsö éjtszakára, ő a barátnőjénél aludt. Kezeit összecsapta, minket meglátván és úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult.
Másnap tovább, a Vág felső és a Hornád völgyében, Liptószentmiklós és Poprád felé.
Indulás előtt Emilkét még a tanítónéni körbeölelgette, könyökét, térdét és lábszárát puha kézzel bekötötte, mert Emilke akkorát esett , hogy a zsolnai úton azóta is van ott egy kátyú magyarszka a betonúton.
Strba Csorbáról legurultunk Poprádra, ha azt gurulásnak lehet nevezni. 16 km-en esik le az út, a fák falba állnak kétoldalt, süvölt a szél és gépestől zuhansz, zuhansz.
Poprádon mindenki sétál.És sokan diszkréten köhécselnek. Nagy épületek, óriási terraszokkal, nyugágyakkal, cukarnával és pivarnával Félreértések elkerülése miá, cukrászda és SÖRÖZŐ. Fel kell menni és megnézni a Csorba tót. Visszamutattam kajánul a 16 km-es lejtőre, fel, oda? Megborzadtunk. Fel, oda, igen! Igen! Elektricskával 3 kr.ért. Ja az más.
Egy tüdőgondozóban kaptunk egy tornateremben szállást, vastag és kemény tornaszőnyegeken.
Érdekes, azidőtájt nem szenvedtem álmatlanságban. A derekam se fájt.
Ott álltunk az alacsony Tátra fenyveserdeivel hátunkban, előttünk a magas Tátra fehérlő csúcsai.
Utolsó kommentek