......A forradalmárnak legyen kemény segge!

......A forradalmárnak legyen kemény segge!

….............................................#############..........................................

Három nap Pozsonyban. Egy falka fiatal srác, csillogó, színes bicajokkal, magyar és cseh zászlócska elöl a sárvédőn, 1956 aug. eleje. A srácok járják a pozsonyi ősi épületeket, templomokat, főtt fejhúst és füstölthalat kínáló üzleteket és a Pívót kínáló mindennemű és rendű, sokszor kétségtelenül kétes helyeket is. Pozsonyban is van egy épület, olyan kupolás, tri, tri csitirí, hát

ott nem lehet Pívót kapni. A többiben lehet. Olyan, mint az örök város.

A második nap Emilke Nyitrára ment autóbusszal kirándulni. Az úgy volt, hogy a lengyel lányok mentek, aztán valami módon az egyik magával vitte Emilkét. A maga melletti ülésen.

Igen, Nyitrán van egy rotundaféle templom, meg képek is voltak és a haja a lengyel lánynak olyan vörhenyes szöke és göndör volt. Dús, puha pihe, illatok, símogatások, Polenka, Janina.

Negyednap elindultunk, irány Brno.A nap sütött, a szellő símogatott és az út mellett gyümölcsfák kínálták nedvdús termésüket. Malacka. Micsoda név! Rőf, röf, meleg van Robi leveszi az ingét. Az élen tekerek, hallom magam mögött a fujtatást, csöngetést, kiabálásokat, Breclav. Egy bányászváros, nem volna érdekes, de a szélén egy kastély.Fehér falakon cizellált keretben hatalmas tükrök, a parkettre csak mamusszal leht lépni, a porszem is segre ül a beeső napsugáron. Kinn a gyepen kövér patkány szalad az üvegház felé. Búja zöldek, vörös, sárga, fehér hatalmas virágok, kertészek, lányok lépegetnek a kavicsos úton, rajtunk kívül még néhány turista.

Robi, amint kihajtunk az útra, újra leveszi az ingét. Rákiáltunk rémülten,veszed fel? Világos bőre lángoló vörös, estére érzi a nap izzó csókjait. Fekve is fáj, ülve meg a segge. Ki volt az ahülye, aki kitalálta ezt a

biciglitúrát?

Brno. Boltíves házak, gömbölyödö kövek az utcákon, nem egy kerékpárpálya. Az emberek csodálkozva néznek, nevetnek, integetnek.

A piac oldalában kapucínuskolostor.Bemegyünk, lejárat a pnicébe. A boltívek alatt hűs a levegő, a holt barátok kövülten fekszenek százados deszkaágyuk kemény, puritán derékalján. A kémény kürtője ma is szívja ki a levegőt, száraz, hűs. Csak állunk, bámulunk. A kísérő testvér elmosolyodik döbbenetünkön, valamit mond latinúl, vállunkra teszi lágyan a kezét, in

aeternum, mormoljuk. A napfényben kinn nyüzsög a piac. Néhány szál kveti, proszim, kurva drága. Visszamegyünk kolostor bejáratához, odadjuk a virágainkat. A testvér föhajtással köszön, átveszi a virágokat és a kápolna oltárjára fekteti. Felénk fordul, keresztet int ránk, elindulunk. Nem jár a pofánk.

A keskeny úton villamos csilingel, kisnyomtávú, nem is túl gyors.A másik oldalon keskeny utca. A gépeket az első templom bejáratánál egymásnak döntve leállítjuk, templom be. Templom ki. Szembelévő oldalon felirat Pivó!

Megszomjaztunk. Kaptunk egy korsót. Ki, szemben templom, ez más! Ki, szemben pivó, be. Korsó! Ki, szemben templom. Az oltármögött lépcső vezet fel, tetején Krisztus áll, római katonák között, összekötözött kézzel. Ki, szemben, természetesen pivó! Be, korsó, ki,

Öt templom egymás mellett, öt pivó egymás után. Megkapaszkodtunk a kerékpárokba. Mensán evés, knédli! Jó! Böfögünk, egy kis helységbe nyargalunk, leeresztjük, ki is izzadjuk, a fene ezeket a morvákat, hogy ezek mennyit isznak! A kávéjuk viszont egy tragédia!

Brno nagyon szép város. Itt is diákszálló. Szépek, tiszták, kényelmesek.

Ez a forradalom fáradtságos. Izomláz, a segge is fáj az embernek és még csak most kezdődik! Huk, na de a sör!

Viva la revolution!