Ejnye, hát már megint ezek a rosszak.
"A Kör közepén állok, körbevesznek a Jóbarátok, rosszak"
és már megint a jobbak. A mentelmi jog megszüntetését fogja javasolni a Jobbik az országgyűlési képviselők és jelöltek esetében.
Na csak ez hiányzik! Rosszak! Mi lesz itt? Mi készül itt? Mi lesz a parlamenttel? Mehetünk a házba? Fegyházba? Rosszak! Rosszak ezek a jobbak!
Istenke szolgálati úton távol járt, a Főnökséghez utazott. Itthagyta őrangyalkát és a lelkére kötötte, hogy nehogy leigya magát, akárhogy is eröltetem. Aztán degeszretömött irattáskáját a legközelebbi menetrendszerinti felhőre hajítva eltünt.
Őrangyalka gondosan megigazgatta az ágyamat, betakart és bekucorgott a fotelba kötőtűivel, horgolótűivel és végetnemérő gubancaival együtt. Csak az én kiabálásomra jött újra az ágyhoz és vakargatta az orrát szemüvege alatt, hogy kérdeztem: az estipusziés egyebek, azzal mi lesz? Legyintett, megcsóválta a fejét, szigorúan szólt, na szépen aludjál! Kiment.
Mérgemben lecsuktam a szemem és elaludtam. Amint alszom, egyszere csak ott ülök Istenke mellett az előszobában, az Öregisten titkárjai járnak ki-be, Gabriel, Mihály, a sunyiképű Lucifer vigyorog mindenkire. A főtitkári szobából kubai rumba és Istenke, rumszag is, szóval valami szolgálaton kívüli dolog. Oldalba bököm Istenkét, a fülem és az orrom mutatom, megvonja a vállát; az öregig még 5 függöny van és Péter a tömjénnel a Sátán ellen.
Valami segédangyal, szárnyakkal, gloriával int, elinduluk befelé. Istenke mögött lépkedek, megáll. Én nem látok semmit, csak állunk. Aztán Istenke bólogatni kezd és hallom, ahogy az Öreg nagyobb gondosságra inti, hogy jobban vigyázzon rám. Finoman bokánrúgom Istenkét, az Öreg szigorúan köhint. Aztán elkezdenek politikai és diplomátiai dolgokról beszélgetni. Én nézelődöm, látom a Föld csaknem horpadozik a teher alatt, az emberek úgy ellepik, mint mézesbödönt a darazsak. Hallom, ahogy az Öreg elgondolkozva mondja, talán túl sok az ember? Mit csináljak? Volt vízözön,volt háború, volt atombomba, mit tehetek? Súgok Istenkének H1N1!
Istenke hálásan visszamosolyog és elkezdi, nagy dolgok voltak ezek Uram! Valami trükkel kellene próbálkozni! Nézd csak van itt valami. H1N1! Vírus!
Ez a kis bigyó? Érdeklődik az öreg. Ajaj, kísérletező kedvében van, mi lesz ebből?
Istenke mesél, egyre jobban belemerül a témába.Elmeséli, hogy az „Államokban“ van egy …..és mondja a magáét, se vége se hossza. Számok röpködnek, kacarásznak, nagyon elégedettek. Szomjas vagyok, mondom, az Öreg elém tólja a nektárját és tovább tárgyalnak.
Na ezt meggondolom, tetszik nekem. Semmi durvaság, egy kis kellemetlenség és elég hatásosnak tűnik. Talán még kombinálni is lehet.
Na, menj, még van dolgom, hogy is mondtad? Vírus? Jól hangzik! És
megsímogatja a fejemet. Mehettek.
Megyünk kifelé Istenkével, cipeli az irattáskáját,csak halljuk az Öreget,Vírus! Ezt még nem próbáltam. Ez a kis ketyere!
Istenke jön, kezében a táskája és a vírus. A fene, ezt meg elhoztam! Sebaj, ha tetszik az Öregnek, csinál másikat.
Hanem te bevágódtál, még nektárjából is megkínált!
Na sipirc, mehetünk haza!
Ma volt már Szanyi, meg a Fics, meg egyébb is, engedtessék meg, hogy a másik oldalról is tegyünk egy lapátkával, nehogy felbillenjen a kocsi. Itt a Nolon én vagyok oly pofátlan, hogy bizonyos gondolatokat megengedjek. Van, amivel nem értek feltétlenül egyet a jobboldalon, de hát ott akkora a diktatura, hogy megtehetem, nem tiltanak ki a jobbak. Ja, ez nem a Kapcsolat, ahol demokrátia van, ez a diktatorikus Jobbik..Ez az egész egy gyerekkori képre emlékeztet, ültünk a szekéren gyerekek, az „öreg“ paraszt a bakon. Elhaladva az útmenti tanyák mellett, mindből 2-3 kutya rohant az útig és acsarkodva ugatta a csörgő szekeret. Az ostorral akartuk elkergetni, de az „öreg“ paraszt lefogta a kezünket.
Végzi a kutya a dolgát, ne bántsd az állatot! A tanyahatárnál megálltak a kutyák, utána vakkantottak a távolodó szekérnek és visszaporoszkáltak a saját portára. Aztán jőtt a következő falka.
Két dolgot tanultam az „öreg“ paraszttól. Hogy ne bántsam az állatot. Hogy mindenkinek meg van a maga dolga. Kinek a szekérhajtás, kinek az ugatás. Csak azt kell becsülettel végezni.
Véznáék befejezték az evést. Gizííí zavartan szedte össze a tányérokat és vitte a ledobóba, a tálcákat is helyrerakta. Zavartan köszönte az ételt és bökte meg a fiút, aki ugyancsak szaporán köszönte elálló fülekkel a mákostÖsszeszedték táskáikat és elköszöntek. Vézna felnőttesen terelte a fiút és átvágva a parkolón, eltüntek. A férfi a széken hátradőlve nézett utánuk, alig észrevehetőn csóválta a fejét.
A nő figyelmesen nézte, hallkan köhintett. A férfi zavarba jött. Bocsánat, mondta, de ugye,.... elakadt. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, és mormolta a nevét. A nő finoman mosolygott, már bemutatkozott. Végignézte a férfit, miért itt eszik, kérdezte?
Nagyon jó a konyha és a kis ételkiadó lány igen barátságos. Szóval a gyomra, mosolygott az asszony. A régi bölcsesség, adj enni a bestiának? A férfi szélesen nevetett, persze, az én koromban! Nekem se kell főzni, ha vásárolok mindíg eszem egy levest. Tudja, egy tányér levesért egy egész lábossal főzni nem érdemes. Szedelődzködni kezdett, kerekes bevásárlójába rakta el holmiját, megigazgatta ruháját és felállt. Viszontlátásra, búcsuzott a férfitől, elindult a buszmegálló felé. Viszontlátásra, ismételte a férfi is, és elgondolkozva nézett az asszony után.
Még üldögélt egy kicsit, aztán felállt, a pultnál az ételkiadó lánytól megkérdezte, holnap mi lesz a kínálat? A lány nevetve sorolta az ételeket és érdeklődött, tetszik jönni? Hogyne kedves, ennyi finomságnak ki tud ellenállni? Főként, nincs vele semmi tennivaló. Az bizony, felelt a lány és nevetett. Viszontlátásra, mormolt a férfi és elindult.Nem tudta volna megmondani, hogy kinek mondta: viszontlátásra.
Utolsó kommentek