Jó lenne otthon is ilyen
Minden német alapon biztosított. Ha dolgozik a járulékot a munkaadóval közösen fizeti, ha nyugdíjas, a nyugdíjintézet, illetve, ha a nyugdíj nem elég, az alapbiztosításon keresztűl a szciális ellátó rendszer fizeti. Ez a biztosítás az alapellátásra jogosító biztosítás, amely korszerű, magasszintű, mindíg a helyi körűlmények optimalis és egyre javuló szintjén áll. Senki nem hal meg azért, mert a biztosítása alapszintű, mert ez az alapszint magas, korszerű és a legmeszebbmenően humánus. Vannak extra ellátási formák, ezek extra pénzbe kerülnek, de ez természetes. Viszont hálapénz nincs. A főorvos elfogad egy figyelmességet, egy üveg italt, valami specialitást, de nem vár el. Nem ebből, a fizetéséből él. A nővéreknek kávét, csokoládét adnak, a szeszesitalt többségük visszautasítja, mert szolgálatban nem isznak, a közösségnek adott adományt pedig nem lehet hazavinni. A nővérek, az egészségügyi személyzet is a fizetéséből él, nem a betegek adományaiból. Ezen kívül vannak különféle biztosító társaságok, melyek pluszpénz fizetésért plusz szolgáltatást kínálnak. Bementem a kórházba, a főorvosi ajtón jókora plakátszerű rajz. Főorvosi kezelést kíván, vagy megelégszik, ha az kezeli, aki ért is hozzá? Az embernek minden baja mellett vigyorogni támad kedve. Mindamellett, a főorvos attól főorvos, hogy ért is hozzá. Egy ilyen plakát Magyarországon elképzelhetetlen. Talán itt kezdődik a baj, ezzel a szemlélettel. Talán. Németországban, ha valaki elveszti a fogait, elérhető áron és megfelelő minőségben kap másikat. Amennyiben extra porcelán és implantált dolgokat kíván, egy bizottság megvizsgálja a szükségességet és jogosultságot. Ennek mértékében részesülhet extra ellátásban, illetve extra fizetés ellenében kívánság szerint. Ideális állapotok? Ezt nem állítanám. Morgás, tiltakozás, mindenféle zúgolódás itt is van. Az alapbiztosításommal egy kétágyas szobában feküdtem, a rádió automatikusan bekapcsolt az ágy konsolján, a televisióval együtt. A telefon külön fizetéses, kártyával. A nővér csengetésre hozzám is azonnal jön, segít amiben kell, barátságos és majdhogynem azt mondom, gyengéd. Azt hiszem, neki is lehetnek otthon gondjai, de nem fél kilakoltatástól, nem gondja az étkezés, a gáz és egyebek kifizetése. A gondok otthon maradnak, a munkája nem robot, én mint beteg nem érzem. Szerencsém volt? Lehet. Olyan jó lenne, ha a a magyar betegeknek is szerencséjük lenne.
Utolsó kommentek