Sok az olvasó, kevés a kommentelő.

Sok az olvasó, kevés a kommentelő.

Igen, Emilke írna, hogy a másnapi ebédnél Véznáék előkerültek-e, a nő újra arra járt bevásárolni és a férfi örült a viszontlátásnak, vagy hogyan volt, de több mint 400 olvasóból 9 hsz, igen sovány eredmény. Igaz, a kilenc

hozzászóló barátsága sokkal több, mint a 400 olvasó.

Emilke írna Istenkéhez fűzödő viszonyáról, amely minden nap más és más, amint naponta megöleljük egymást és elzavarjuk egymást, a sokszor se veled, se nélküled szerelemről, de mit tudjátok ti ezt. Istenke, aki Emilkét úgy szereti, mint önmagát, meg egy kicsit jobban is talán.Mit értetek ti ebből, hiszen saját Istenkéteket sem halljátok, hogyan is törődnétek az enyémmel? Emilke írna arról, hogyan segít lépésről lépésre, ha meg kell állni a lépcsőn, bíztatón támogat, ha csúszós úton megyek, fogja a kezem. Megyünk bevásárolni és együtt bámulunk, együtt veszünk fínomságokat, hogy Emilke jól érezze magát. Magyarázom neki, hogy ő nincs is és türelmesen meghallgat.Aztán, ha mondom: jaj istenem! Akkor visszaszól én nem is vagyok! Bonyolult ez. Keressétek meg ti is saját Istenkéteket, érdemes. Nem azt, ki templomok ivei alatt lakik, azt aki válatokon ül, aki

veletek lakik, aki párnátokra hajtja fejét, aki csak értetek van, a sajátotok. Ő az igazi. Aki gyerekkorotok meséi óta kísér titeket, aki veletek öregedett és majd veletek hal meg.

Emilke írna, de előbb megbeszéli gondolatait Istenkével, aztán úgyis megy a saját feje után. Mert Emilke ilyen.