Istenke szolgálati úton távol járt, a Főnökséghez utazott. Itthagyta őrangyalkát és a lelkére kötötte, hogy nehogy leigya magát, akárhogy is eröltetem. Aztán degeszretömött irattáskáját a legközelebbi menetrendszerinti felhőre hajítva eltünt.

Őrangyalka gondosan megigazgatta az ágyamat, betakart és bekucorgott a fotelba kötőtűivel, horgolótűivel és végetnemérő gubancaival együtt. Csak az én kiabálásomra jött újra az ágyhoz és vakargatta az orrát szemüvege alatt, hogy kérdeztem: az estipusziés egyebek, azzal mi lesz? Legyintett, megcsóválta a fejét, szigorúan szólt, na szépen aludjál! Kiment.

Mérgemben lecsuktam a szemem és elaludtam. Amint alszom, egyszere csak ott ülök Istenke mellett az előszobában, az Öregisten titkárjai járnak ki-be, Gabriel, Mihály, a sunyiképű Lucifer vigyorog mindenkire. A főtitkári szobából kubai rumba és Istenke, rumszag is, szóval valami szolgálaton kívüli dolog. Oldalba bököm Istenkét, a fülem és az orrom mutatom, megvonja a vállát; az öregig még 5 függöny van és Péter a tömjénnel a Sátán ellen.

Valami segédangyal, szárnyakkal, gloriával int, elinduluk befelé. Istenke mögött lépkedek, megáll. Én nem látok semmit, csak állunk. Aztán Istenke bólogatni kezd és hallom, ahogy az Öreg nagyobb gondosságra inti, hogy jobban vigyázzon rám. Finoman bokánrúgom Istenkét, az Öreg szigorúan köhint. Aztán elkezdenek politikai és diplomátiai dolgokról beszélgetni. Én nézelődöm, látom a Föld csaknem horpadozik a teher alatt, az emberek úgy ellepik, mint mézesbödönt a darazsak. Hallom, ahogy az Öreg elgondolkozva mondja, talán túl sok az ember? Mit csináljak? Volt vízözön,volt háború, volt atombomba, mit tehetek? Súgok Istenkének H1N1!

Istenke hálásan visszamosolyog és elkezdi, nagy dolgok voltak ezek Uram! Valami trükkel kellene próbálkozni! Nézd csak van itt valami. H1N1! Vírus!

Ez a kis bigyó? Érdeklődik az öreg. Ajaj, kísérletező kedvében van, mi lesz ebből?

Istenke mesél, egyre jobban belemerül a témába.Elmeséli, hogy az „Államokban“ van egy …..és mondja a magáét, se vége se hossza. Számok röpködnek, kacarásznak, nagyon elégedettek. Szomjas vagyok, mondom, az Öreg elém tólja a nektárját és tovább tárgyalnak.

Na ezt meggondolom, tetszik nekem. Semmi durvaság, egy kis kellemetlenség és elég hatásosnak tűnik. Talán még kombinálni is lehet.

Na, menj, még van dolgom, hogy is mondtad? Vírus? Jól hangzik! És

megsímogatja a fejemet. Mehettek.

Megyünk kifelé Istenkével, cipeli az irattáskáját,csak halljuk az Öreget,Vírus! Ezt még nem próbáltam. Ez a kis ketyere!

Istenke jön, kezében a táskája és a vírus. A fene, ezt meg elhoztam! Sebaj, ha tetszik az Öregnek, csinál másikat.

Hanem te bevágódtál, még nektárjából is megkínált!

Na sipirc, mehetünk haza!

Istenke szolgálati úton távol járt, a Főnökséghez utazott. Itthagyta őrangyalkát és a lelkére kötötte, hogy nehogy leigya magát, akárhogy is eröltetem. Aztán degeszretömött irattáskáját a legközelebbi menetrendszerinti felhőre hajítva eltünt.

Őrangyalka gondosan megigazgatta az ágyamat, betakart és bekucorgott a fotelba kötőtűivel, horgolótűivel és végetnemérő gubancaival együtt. Csak az én kiabálásomra jött újra az ágyhoz és vakargatta az orrát szemüvege alatt, hogy kérdeztem: az estipusziés egyebek, azzal mi lesz? Legyintett, megcsóválta a fejét, szigorúan szólt, na szépen aludjál! Kiment.

Mérgemben lecsuktam a szemem és elaludtam. Amint alszom, egyszere csak ott ülök Istenke mellett az előszobában, az Öregisten titkárjai járnak ki-be, Gabriel, Mihály, a sunyiképű Lucifer vigyorog mindenkire. A főtitkári szobából kubai rumba és Istenke, rumszag is, szóval valami szolgálaton kívüli dolog. Oldalba bököm Istenkét, a fülem és az orrom mutatom, megvonja a vállát; az öregig még 5 függöny van és Péter a tömjénnel a Sátán ellen.

Valami segédangyal, szárnyakkal, gloriával int, elinduluk befelé. Istenke mögött lépkedek, megáll. Én nem látok semmit, csak állunk. Aztán Istenke bólogatni kezd és hallom, ahogy az Öreg nagyobb gondosságra inti, hogy jobban vigyázzon rám. Finoman bokánrúgom Istenkét, az Öreg szigorúan köhint. Aztán elkezdenek politikai és diplomátiai dolgokról beszélgetni. Én nézelődöm, látom a Föld csaknem horpadozik a teher alatt, az emberek úgy ellepik, mint mézesbödönt a darazsak. Hallom, ahogy az Öreg elgondolkozva mondja, talán túl sok az ember? Mit csináljak? Volt vízözön,volt háború, volt atombomba, mit tehetek? Súgok Istenkének H1N1!

Istenke hálásan visszamosolyog és elkezdi, nagy dolgok voltak ezek Uram! Valami trükkel kellene próbálkozni! Nézd csak van itt valami. H1N1! Vírus!

Ez a kis bigyó? Érdeklődik az öreg. Ajaj, kísérletező kedvében van, mi lesz ebből?

Istenke mesél, egyre jobban belemerül a témába.Elmeséli, hogy az „Államokban“ van egy …..és mondja a magáét, se vége se hossza. Számok röpködnek, kacarásznak, nagyon elégedettek. Szomjas vagyok, mondom, az Öreg elém tólja a nektárját és tovább tárgyalnak.

Na ezt meggondolom, tetszik nekem. Semmi durvaság, egy kis kellemetlenség és elég hatásosnak tűnik. Talán még kombinálni is lehet.

Na, menj, még van dolgom, hogy is mondtad? Vírus? Jól hangzik! És

megsímogatja a fejemet. Mehettek.

Megyünk kifelé Istenkével, cipeli az irattáskáját,csak halljuk az Öreget,Vírus! Ezt még nem próbáltam. Ez a kis ketyere!

Istenke jön, kezében a táskája és a vírus. A fene, ezt meg elhoztam! Sebaj, ha tetszik az Öregnek, csinál másikat.

Hanem te bevágódtál, még nektárjából is megkínált!

Na sipirc, mehetünk haza!