Véznáék befejezték az evést. Gizííí zavartan szedte össze a tányérokat és vitte a ledobóba, a tálcákat is helyrerakta. Zavartan köszönte az ételt és bökte meg a fiút, aki ugyancsak szaporán köszönte elálló fülekkel a mákostÖsszeszedték táskáikat és elköszöntek. Vézna felnőttesen terelte a fiút és átvágva a parkolón, eltüntek. A férfi a széken hátradőlve nézett utánuk, alig észrevehetőn csóválta a fejét.

A nő figyelmesen nézte, hallkan köhintett. A férfi zavarba jött. Bocsánat, mondta, de ugye,.... elakadt. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, és mormolta a nevét. A nő finoman mosolygott, már bemutatkozott. Végignézte a férfit, miért itt eszik, kérdezte?

Nagyon jó a konyha és a kis ételkiadó lány igen barátságos. Szóval a gyomra, mosolygott az asszony. A régi bölcsesség, adj enni a bestiának? A férfi szélesen nevetett, persze, az én koromban! Nekem se kell főzni, ha vásárolok mindíg eszem egy levest. Tudja, egy tányér levesért egy egész lábossal főzni nem érdemes. Szedelődzködni kezdett, kerekes bevásárlójába rakta el holmiját, megigazgatta ruháját és felállt. Viszontlátásra, búcsuzott a férfitől, elindult a buszmegálló felé. Viszontlátásra, ismételte a férfi is, és elgondolkozva nézett az asszony után.

Még üldögélt egy kicsit, aztán felállt, a pultnál az ételkiadó lánytól megkérdezte, holnap mi lesz a kínálat? A lány nevetve sorolta az ételeket és érdeklődött, tetszik jönni? Hogyne kedves, ennyi finomságnak ki tud ellenállni? Főként, nincs vele semmi tennivaló. Az bizony, felelt a lány és nevetett. Viszontlátásra, mormolt a férfi és elindult.Nem tudta volna megmondani, hogy kinek mondta: viszontlátásra.