….........Tudtuk, hogy jön, mégis.....

….........Tudtuk, hogy jön, mégis.....

Megérkezett. Hűvös eleganciával, kalocsnija nyomán fröcsög a víz az utakon. Ködsapkája elfedi az egész mezőt, krákogása hallik minden zúgból. Máris rendezkedni kezd, kicsomagol, zuhanyozik és a vízcseppek csak úgy peregnek az ablakon.Hideg lábbal bújik az ágyba, hogy mindenki beleborzong. Kifújja magát, a fák levelei megborzonganak, némely szégyenlősebbje el is pirul. A takarót szuszogva húzzuk magunkra, mert azért jó volt az a meleg.

A polcokon a gyümölcsök vidoran kínálgatják magukat, érett színeikkel dús ízeket ígérve és adva. Bennük legalább meg lehet bízni. Az omló sárgabarack édes csókja, a savanyúcukrot szopogató ribizli, a gömbölyded dinnyék illata és már a szőlőszemek is kacsingatnak. A pajzán körték és almák is duzzadtan hintáznak a szellő érintésére, héjjuk feszül, kemény husuk étvágygerjestztőn illatozik.

Borzongat a reggel. Nyafogva forgolódik az ember , nem igazán örül a korai vendégnek. Még csak augusztus vége van, jó, tudjuk, néhány nap és szeptember.

Ősz lesz mindjárt.