Ülök a lépcsőn, elfáradtam. Jó pihenni a napfényben, élvezni a meleg símogatást. Látlak kopasz barátom, bőrdzsekidben és röhögve gondolok rá, töködön , hogy folyik a víz, fejeden gyöngyöznek a cseppek. Gyere ülj ide, intek egy dobozossal, na tedd le a fekete bőrödet. Hova indultál? Csak nem ünnepelni mész? Ünnepelni, mit? Hát a Győzelmet! Győzelmet? Igen, hogy élsz, hogy itt vagy. Elbizonytalanodik. Én? Na ne!

     Anyád neve? Pőttyen Rozál. Apád neve? Zsemmi Béla. Nagyanyád neve?Kicsoda?

Nagyanyád, hát volt, nem? Aha! Persze. Nem tudom. De én igen. Mezei Julis Á, lehet. Dédanyád neve? Vállat von. Grósz Amál! Ne mondd! De bizony.Dédgroszfater? Ne tudd, Braun volt. Na ugye! Igen Braun Jankele. Ne ugrálj, igyál.

     Tudod, hogy miért élsz te? Azért, mert a háború után nagyapád egy darab földön salátát, krumplit ültetett és nagyanyáddal a Tsz-ben dolgozott, Ettetek

     Apád is dolgozott. még volt munkája. Neked van? Nincs Megdöglesz! Magyar?

Simán hülye vagy. Enned nincs, eszed nincs, fejed izzad, meg ezer más bajod van.

Nem győztél. Vesztes vagy! Hát ezért szomorkodom veled együtt fiam.

Igyunk, ma van annak a győzelemnek a napja, mikor legyőztek minket.

Azok, akik a mai győztesek szerepében tetszelegnek.