Joli naponta lapozta a reklámújságokat.

Joli naponta lapozta a reklámújságokat.

Már egész jól eligazodott, hogy miket kínálnak olcsón, meg miféle módon vezetik félre a jámbor vevőket. Az újság apróhirdetéseit bújta, kutyát, mosógépet meg egy csomó szükségtelen dolgot egyedül is képes lett volna venni, sőt, app, 2 Zi. etc. etc. már ugyancsak megismerte az újságban. Egy elég helyes módszerrel igyekezett a nyelvet elsajátítani, írta a szavakat, hogy a helyesírásról is legyen fogalma. A Tv előtt ülve figyelt és mormolta a szöveget. Értelmes volt és szorgalmas. Teljesen világos lett a számára, hogy a munkavállalás a nagy esély számára a jövőjét illetően. Figyelmesen hallgatta az öreget, mikor magyarázta neki, hogy néhány hónap múlva a munkaügyi hivatal a munkavállalási engedélyt. Törte a fejét, hogy milyen munkát keressen, mire lesz képes.

Még nem próbálta ki, hogy mennyire boldogul német környezetben, de már nem idegeskedett egyedül vásárolni és láthatóan biztosabban mozgott az üzletekben.

Egy este, vacsora után az öreg végignézte a lányt. Öltözete teljesen átlagos, rendes volt. Eltérést nem lehetett találni egy hasonló korú német nő és Joli között.

Gyere, elmegyünk egy kicsit, mondta az öreg a csodálkozó lánynak. Kocsiba ültek, Joli csak pislogott. Talán 10 percet gurultak, csomó autó állt egy hatalmas parkolóhelyen, egy üveges bejárat fényei felé mentek nők, férfiak, sok ember volt. Bementek, már az ajtónál zene és zsibongás hallatszott. Valami óriási terembe mentek. Óriási tánchelyen mindenféle korosztályú nők, férfiak táncoltak, asztaloknál üldögéltek, többnyire sört ittak. Jolinak tetszett a dolog, láthatóan a fülei felé kezdett a szájszöglete húzódni, a vállai ütemesen mozogtak. Az öreg keresett egy helyet, az asztalnál már ültek néhányan, nekik is szorítottak helyet. Egy pincérnő mászkált az asztalok körül, az öreg felé intett és hamarosan kaptak két nagy pohár sört.

Az öreg Jolival táncolni indult. Joli nem vett észre semmit, az öreget meg erről az oldaláról nem ismerte. Nem sokat táncoltak, egy fickó lekérte Jolit. Az öreg vigyorogva adta át a nőt és egy pillanat alatt eltűnt. Mire Joli észrevette magát, egy vadidegen fickóval táncolt és sehol nem látta az öreget.

Amíg a zene szólt, nem is volt baj, de hirtelen véget ért a szám. A fickó valamit mondott, Joli tanácstalanul bámult, az orra felett apró ráncok futottak a homlokára, a fickó megismételte: Sind Sie auch am Kur? Joli addig értette, hogy maga is, csak azt nem értette, hogy mi, de biztos, ami biztos megrázta a fejét és kinyögte, hogy nein. Kereste szemmel az öreget, de nem látta, szerencsére újra megszólalt a zene. A fickó Joli derekára tette a kezét, ide-oda táncoltak. Ebben nem is volt probléma. Mikor a fickó újra beszélni kezdett, Joli kinyögte: ich bin Ausländerin! Aha, mondta a fickó és zavartalanul beszélt tovább és táncoltak.

A zene végén Joli megindult vissza az asztalhoz ott gyökeredzett földbe a lába. Az öreg nem volt sehol, a poharaik az asztalon, csak egyedül az öreg nem volt sehol. A fickó meg beszélt, beszélt, aztán táncoltak, aztán beszélt,

aztán táncoltak. Egyszer csak Joli meglátta az öreget, ott ült az asztalnál, kortyolgatta a sörét és mikor meglátta Jolit, elvigyorogta magát. Joli mérges lett. Vége lett a zenének és eszébe sem jutott visszamenni az asztalhoz, a fickó ahogy beszélt, Joli bólogatott, néha mozgott a szája,...

Az öreg csak nézte, elfogta a kíváncsiság, hogyan boldogulhat a lány. A zene szólt, az öreg nézte, Joli meg már a harmadik fickóval táncolt és néha a száját is kinyitotta.