A legkisebb.

A legkisebb.

A tucat gyerek után, akik közül az összes lány elment, meg fiúk is, vagy

betegség, vagy baleset folytán megritkultak, a legkisebb meglepetés volt.. A babona, hogy 13., nem mutatkozott. Ő volt a kicsi, hiszen az első már a bajszát pödörintette, sőt a lányok szoknyáját is meg, meg billentette, szóval ott nem volt rossz kicsinek lenni. Akadt, akinek a zsebéből egy cukor került elő, akadt aki felkapja kicsit hintáztatni, aki megetette, csak játszótárs , az már nem akadt. Húzta a macskát, a kutyát, azom meg békésen tűrték, csak ritkán nyávogott az egyik, vakkantott a másik.

Nem volt jó tanuló az iskolában. Csúnyán karmolt a füzetbe, könyvet alig látott. Azt nem lehetett mondani, hogy nem szerette, csak nehezen találkoztak össze. Amíg az apa élt, nem volt semmi baj. Mint derült égből a villámcsapás érte a családfő halála őket. A jól kereső épületács mester családja megismerkedett azzal, hogy nincs. A nagyfiúk gyorsan munka után néztek, de mint fiatalok, nem túl jól kerestek

A legkisebb a 6. elemit befejezve cipészinasnak állt. Gyenge fizikuma folytán nehéz munkára nem volt alkalmas. Dolgozott, szögelte a talpakat, sarkakat, fényesre dörgölte a cipőket, és az évek elhulltak a feledés homályába. 26 éves volt, mikor megnősült. A szokásos esküvői képen jóvágású fiatalember volt. Nem tudni, hogy mi, hogyan történt. A felesége egy renomierte nagyvállalat irodistája volt, az akkori társadalmi szokás szerint egy cipészsegéd, mint házastárs, mesalliance volt. Ennyit lehet tudni, A többi találgatás

lenne. Akárhol keresgélne az ember, elkésett. Már nincs hol.

Két év múlva megszületett a legkisebb unoka, a másik ágon az első unoka. Ez is már micsoda rég volt, 76 éve.

A legkisebb is gyárimunkás lett, már csak otthon, hétvégéken csinált egy-egy pár cipőt, kiegészítve az alacsony fizetést.

Az élete rejtélyekkel, izgalmakkal, titkokkal teli. Dolgozott a gyárban, dolgozott otthon, néhány fillért adva fiának, elküldte a trafikba öt symphoniáért.. Amikor a fiának születésnapja volt, kézenfogta és elsétált vele a könyvesboltba. Könyvet vett. És karácsonyra is került könyv a fa alá, és soha nem szólt a fiára, ha az olvasott.

És nagyon büszke volt, mikor a fia érettségizett

Ez egy másik kor, másik történet és hiába volt oly közel, mégis messzinek tűnik.

Tanácstalan vagyok, pont az ő életéről nem tudok írni?

Nem.

A legkisebb az apám volt.

Látod, apa? Hát ugye ne meséljünk, csak beszélgessünk egymással.

Emlékszel? A csuli! A fekete macska, az aktatáskában! Hihihi! A úgy volt,....