….. A benzintank jelzőlámpája már égett egy ideje.

….. A benzintank jelzőlámpája már égett egy ideje.

A csaj dideregve álldogált a parkoló szélén, kis kabátkája alig fedte kiemelt

melleit a vékony blúz felett. Szoknyája alsó szélén minden lépésnél kivillant csöppnyi bugyija, ahogy alig takarta domborodó ölének nyílását. Az egész nőforma egy azonnali készenléti állapotra utalt.

Már több mint 2 órája tipródott a parkolóban és még semmi üzlet. A pocsék idő és a gyér forgalom nem sok jót ígért. Félve gondolt arra, hogy mi lesz, ha pénz nélkül marad. Tudta, hogy Zsóti ilyenkor dühös és könnyen eljár a keze. Nyomorúságosan érezte magát. Csak a félelem hajtotta már rég az utcára, menekült volna, de nem volt hova. Tudta, hogy nincs hova mennie, mindenütt ugyanaz a sors vár rá és ha el is szökik, megtalálják és megbüntetik. Gyakorta esengő szemmel nézte a kuncsaftjait, de egyik sem vetett rá pillantást. Elintézték a dolgukat, sokszor még a bokros részről vissza sem vitték a helyére, gyalogolhatott pár száz métert.

Az arca nem árulkodott, unott, merev mosoly volt rajta munka közben.

Csak néha öntötte el a sóvárgás valami ital után. Előfordult, hogy némelyik kuncsaftja egyszer-egyszer félüvegnyi italt hagyott nála. Egy bokor alatt kapart lukban tartotta az üveget, betakarva egy gyeptéglával és levelekkel.

Zsóti egy idő óta elkezdett tablettát adni neki. Észrevette, hogy a tabletták után furcsán érzi magát és megijedt. Szájába vette és mikor kiment vizet inni, kiköpte a pilulát.

Didergett, remegett. Menekülni szeretett volna, de a bokrok mögött álló terepjáróból magán érezte a figyelő tekintetet. Alig öltözött testének didergését a félelem remegése is fokozta.

A pihenőhelyre egy nagy autó gördült be. Lámpáit leoltva egy idős férfi szállt ki, a csöppnyi épületbe lépett egy kis időre.

A férfi visszaérve a kocsihoz, észrevette az alig öltözött nőt, a fejét csóválta. Ahogy beült a kocsiba, látta, hogy a nő a kocsi mellett áll az ajtónál. Még borzongva a hűvös, nedves levegőtől engedte, hogy a nő az ajtót kinyissa és beüljön az ülésre. Nem indított, semmi nem járt a fejében a látható foglalkozású személlyel kapcsolatban. Kissé sután érdeklődött, hideg van? A fogak koccanása elég értelmetlenné tette a kérdést, nem is várt választ, csak tanácstalanul bámult.

A lány is látta, hogy nem igazán jó autóba ült, de a meleg jólesett a bőrének, nem sietett a kiszállással. Elnézést, mormolta. Csak már fáztam. A tekintete szomorú, reménytelen volt. Már éppen ki akart szállni, mikor a sűrűsödő szürkületben néhány méterre feltűnt Zsóti közeledő alakja. A nő kilincs felé nyúló keze megakadt és az arcán jól látható volt a felelem.

Az idős férfi bosszúsan nézett, zavarta a kényelmét a dolog. Első pillanatra nem értette a félelmet, de ahogy jobban szemügyre tudta venni a közelgő alakot, némi elképzelése lett. Bal kezével az ajtó zsebe felé nyúlt, hogy a keze ügyében legyen a védelmét szolgálóeszköz. Keze egy mozdulatával zárta az ajtókat. A közeledő férfi a vezetőülés felé vette az irányt és hangosan pénzt követelt. A nő suttogva mondta, menjen, menjen, majd később kiszállok. Ijedt arca remegett.

A férfi kissé leengedte az ablakot és kiszólt: Takarodjon a fenébe! Bal keze egy vízi pisztolyt emelt a fenyegetően közeledő alakra, aki elröhögte magát, a kezében egy kést tartott.

A férfi néhányszor meghúzta a vízi pisztolyt. Vékony sugár csapott az alak arcába, aki a következő pillanatban kezét arca elé kapva összegörnyedve

üvölteni kezdett. A férfi kiszállt a kocsiból, a görnyedt testbe rúgott néhányszor, míg csak mozgott. Aztán visszaült a kocsiba, mérgesen indított.

Az elhagyott, kavicsos földön egy mozdulatlan test hevert, kezében egy késsel.

Most mit csináljak magával? kérdezte a nőt, aki csodálkozó szemmel bámult rá, míg a kocsi csendesen gurult a sötétedő úton.

A kocsiban enyhe szalmiákszesz szag terjengett, a kissé nyitott ablakon a ventilátor fújta kifelé.

###

###

A rádió híreket mondott. A közlekedési részben bemondták, hogy a 11-es úton baleset történt a krs9es parkolóban, ahol egy pihenőbe álló kamion a sötét úton egy fekvő férfin hajtott át. A férfi a helyszínen életét vesztette.

Az idősödő férfi a fékre lépett. Az utat kémlelete és az első elágazásnál kissé betolatva visszafordult. Az első fények irányába hajtott és amint egy éttermet látott, megállt előtte. Határozottan szólt a nőnek, bemegyünk.

Egy szabad asztalhoz ültek. Az öreg kérdezte: Hallotta?  A nő riadtan bólintott.

Akkor most eszünk. Intett a pincérnek, jött, hozta az étlapot. A nőre alig leplezett közönnyel nézett. Az öreget végigmérte, kicsit elhúzta a száját, a kérdés sütött róla, hogy lehet egy ilyen cafkával ide bejönni.

Az öreg rendelt. Ahogy visszaadta az étlapot, széles mozdulattal vert le egy poharat, a csörömpölésre többen odanéztek. Ahogy visszahúzta a kezét, a

másik oldalon is lehullott egy pohár. Többen nem tudták visszafojtani a röhögést. Az öreg egy ezrest adott a pincérnek és 500-at a poharakra. Semmi, semmi derült a pincér is, és miközben az abroszról porolta a törmeléket, a 3. pohár repült. Röhögött az étterem, a takarítónő is kapott 500 Ft.-ot.. A rendelésre vártak, a szomszéd asztaloktól derűsen pislogtak feléjük. Az öreg csendesen mondta a nőnek, na itt emlékezni fognak ránk, hogy ITT voltunk. A nő ránézett, megértette. Igen, itt voltunk, nekünk aztán semmi közünk, hogy valaki az úton fekszik.

Megszabadultam! Megkönnyebbülten suttogta a nő.

Miért, mit akar?

Nem tudom, el, valahova el,valamit dolgozni.

Így? Derült az öreg. A nő végignézett magán és elmosolyodott. Nem

egészen, felelte. Nem is tudom.

Van ruhája? Igazolványai? A nő bólintott.

Otthon. Itt csak a személyim

Jó. Most nem tűnhet el egyik pillanatról a másikra, gyanús lenne.

Hány kilométerre lakik ? 6? Hazamegy taxival. A személyijét nálam

hagyja. Reggel felöltözik rendesen, nem munkaruhába és 11-kor találkozunk az okmányiroda sarkánál. 3 hónapra velem jön.

A nő bólintott, értem, mondta. És tényleg értette. Nyom nélkül fog eltűnni, tudta, hogy rábízhatja magát az öregre. Arcán látszott az öröm, hogy új életet kezdhet, hogy megszabadult rabtartójától. Az öreg szemébe nézve látta, hogy észre sem veszi őt, mint nőt, a kemény szemekből érezte, az öreg tudja mit akar, rábízhatja magát.