…........Hallkan kopognak az ajtón. Befelé, kiállt Emilke-
…........Hallkan kopognak az ajtón. Befelé, kiállt Emilke-
Istenke és Ubulka az ágyon heverésztek és lesték a TV-t. A hűs levegő az ablakon befújt és a hőség után jólesően símogatta az embert.
Az ajtó csendesen nyílt és a kérdés átesett a küszöbön: Bejöhetek? Emilke meglepődve nézett föl, Te vagy az? Az Isten állt az ajtóban, maga a Főnök, személyesen. Bújj be, örvendezett Emilke. Mi jóban jársz?
A Főnök meglebbentette lelógó ruháját és megtörölte izzadtságos arcát.Na, ma aztán fényesen sütött a nap, csak még eső is jöhet.
Na aztán felőllem már szakadhat is, nevetett Emilke. Mit adhatok
Tokaji van? Érdeklődőtt felcsillanó szemmel.
Akad, vigyorgott Emilke, legfeljebb a mennyegzői trükköt bedobjuk. Nevettek mind a ketten. Istenke és Ubulka kinéztek, Istenke gyorsan rendbekapta magát, hogy meglátta a Főnököt, Ubulka szokásos módján egy köszönésfélét morgott és visszaheveredett.
Rég jártál nálam, mondta az Öreg. Jól vagy?
Emilke vállat vont, volt jobb is, morogta. A fene eszi ezt a hőséget, nem hiányzik. Töltött kettőjüknek, kortyolták a hűs italt. Emilke a konyhából egy tányéron fokhagymás szalonnát és kovászosuborkát hozott. Az Öreg szeme felcsillant, otthon voltál, érdeklősött.
Otthon? Hol a fenébe van otthon? Idegen az egész város, koszos, árkok és gödrök, mit is mondjak még?
Az Öreg hümmögött.
Na jó, Te erről nem tehetsz, de arról már igen, hogy egy rakás hülye van mindenütt. Igazán tehetnél valamit, mondta Emilke.
Az Öreg megvakarta a fejét, hát én igyekszem, de remélhetőleg ti sem lesztek az őszi választásnál olyan hülyék, mint tavasszal voltatok! Ne várjatok mindent tőlem, mondta a Főnök és kortyolt egyet.
Istenke és Ubulka kilestek a hálószobából, egymásra néztek tanácstalanul. Nem tudták, hogy ki merjenek jönni, vagy jobb ha békén maradnak a TV előtt. Látták, hogy a két Főnök még nincs valami fényes hangulatban, csak nem tudták, hogy mi az oka. Istenke Ubulkával susmutolt, aztán hirtelen eltüntek. Emilke utánaszólt Ubulkának, de csak messziről kiabáltak vissza: a dácsán vagyunk! Emilke csak legyintett. Nyári szünet van, mondta és üldögéltek a pohár mellett.
Az Istenek Főnöke is csak pihegett, glóriáját zsebébe gyűrte és a poharát nézte. Mivel is segíthetnék neked?
Emilke is csendesen üldögélt, egy egy kortyot ivott. Csak úgy maga elé nézve mormolta, tudod, egy kutyában gondolkodom.
Egy kutya? Az Öreg körülnézett, azt hiszem ide nem a legjobb.
Hát nem, mondta Emilke. Nem is tudom, mit lehetne kieszelni. Hacsak Te nem csinálsz valamit, mert itt én igazán nem tudok okosabbat.
Kutya, kutya, mosolygott az Isten. Nem rossz gondolat. Persze te nem szereted a kis kutyát, te egy valamicskével nagyobbra gondolsz.
Na hagyjuk a dolgot. Nem lehet emeleten kutyát tartani. Kutyaéletnél jobbat kell kitalálni, mondta Emilke.
Utolsó kommentek