Az öregembert az utcáról hozta be a mentő. Rozoga állapotban volt, az első vizsgálat mutatta, hogy súlyos cukorbeteg. Rábízták egy fiatal kis doktornöre, rutinmunka volt a rendbehozatala, rögtön el is kezdte a tüsténkedést. Infusio, insulin, vércukorszint kontrol és alig egy óra múlva az állapota javult.

Feküdt az intensiv osztályon, karjából csö vezetett az állványon lógó üvegbe, folyadék csöpögött, időnként kis tűszúrással vért vettek tőle. Nem érzékelte az eseményeket, zúgott minden a fejében, torka száraz vol, egy hideg folyadék után vánszorgott a sivatag forró homokján és nyögve vonszolta magát a távoli pohár felé.

A mellette levő ágyra is hoztak egy beteget. Mit sem tudott róla, míg egyszerre csak távolról nyögést nem hallott. A szemét sem nyitotta még, csak érezte, hogy nincs egyedül, valaki vándorol mellette az enyhet adó hűs forrás felé.

Később kinyitotta a szemét. Feje kezdett tisztulni, a zúgás halkult és nyelve megmozdult. Valaki vizet adott neki, nézett, de még nem érzékelt. Az idő múlását sem érezte, csak lassan csendesedett minden és elaludt.

A szomszéd ágyon toprongyos fiatal lény feküdt, csak ócska göncei eltávolítása után derült ki, hogy nő az istenadta. Olyan állapotban volt, hogy alig lehetett megtisztogatni, a testét fedő szennyes ruhadarabokat csak a szemétbe lehetett dobni. Eszméletlen testén kék foltok, horzsolások voltak, csontjai csaknem kibökték a bőrét.

A két ember úgy feküdt egymás mellett, mint két darab kő, egymástól egy kifeszített, fehér lepedővel elválasztva. Fejüknél a műszerek monoton kattogása, hallatszott, villogtak a mérők számai. Időnként egy nővér ellenőrizte, jelentette az orvosnak az adatokat.

A doktornő végezte a dolgát. Vizsgált, adatokat jegyzett fel, gyógyszert rendelt és nem gondolkozott. Nem mert. Fiatal volt, lelkes és még nagyon érzékeny. Még jobban érezte a fájdalmat, mint a betegei, lelkébe markolt, mikor látta, hogy pácienseit senki nem keresi, senki nem kérdez utánuk. Csak néha lát a kórház kapuja előtt egy-egy sovány kutyát amint a lesi a kilépőket és reménykedve vár.

Nyugodt éjtszakának nézett elébe.

Az öreg nyugodtan aludt, laborértékei kezdtek normalizálódni.

A nő teste meg-meg rándult, csak lassan nyugodott el. A vizsgálatok nem

mutattak súlyos sérülést, de az általános állapota nagyon gyenge volt. A nővér megitatta, egy csészében volt levesük, azzal is próbálkoztak. Ami a szájába került, mohón nyelte, az ízekre néha kinyújtotta a nyelvét.