….....Lassan sétált az édességek polcához.

….....Lassan sétált az édességek polcához.

Kosarába 25 sportszeletet rakott és 5 zacskó citromos szöllöcukrot, meg a

pehelycukrokbólis néhány zacskót. A pénztárnál fizetett, egy zacskóban vitte a zsákmányát.Éjtszakai biztonsági tartalék, ha a vércukor túl alacsony.Bandukolt, megállt a táblánál és olvasta a napi kínálatot, az ételek halmazait nézegette. Tejfölös tökfőzelék, olvasta és megmozdult szájában az íz. Kért egy adagot, egy szelet friss kenyeret és az asztalhoz ment.

Az asszony ott ült az asztalnál és kávéját kevergette. Mosolyogva biccentett és mozdulatával invitálta.

Leült az asztalhoz és nekikészült az evésnek. Az asszony a táskájába nyúlt és egy kis szalvéttába csavart csomagot vett elő. Kibontotta és kínálta. Ezt próbálja,, jobb a kenyérnél. Két aranyszínű, pogácsa volt, a felszínén átütött a dudorodó tepertő.

Köszönöm és enni kezdett. Az asszony csendesen beszélt, olyan női dolgokat, hogy ő sütötte, hozott egy párat a „gyerekeknek” is. Hogy ő már gyakran találkozott velük, hogy milyen rendesek, hogy Gizi mennyire gondoskodó és Füleske milyen okos.

Evett és bólogatott. Néha laposan pillantott az asszonyra, dicsérte a pogácsát, amely igazán ízletes volt. Az asszony öltözete, elegáns, ápolt megjelenése valahogy nem egy konyhai jelenség volt. A pogácsa kezdett hatni! Kíváncsi lett az asszonyra, de nem árulta el. Óvatos volt és zárkozott.

Az asszony könnyedén csevegett, nem esett nehezére a beszéd.

Befejezte az evést, tálcáját visszavitte és leült. Kortyolgatta a traubiját és csak úgy hallotta, ahogy az asszony mondta: Most meséljen maga!

Én? Mit is meséljek?

Az asszony nevetett, Füles mondta, hogy érdekesen mesél.

Elképedve bámulta az asszony nevető arcát, kicsit úgy érezte, csapdába esett. Mit is meséljen ennek az asszonynak? Már csaknem tíz éve nem „mesélt” nőnek, mert minek is?

Aztán valahogy csak belekezdett.

…........................................######......................................