.............Misi az öreg ripacs megigazította nyakkendőjét.

.............Misi az öreg ripacs megigazította nyakkendőjét.

Az öregotthon teraszán az asztaloknál néhány szál fehér hajjal ültek a hölgyek.Volt, aki papírra tekert hajjal,  a csíkok kísérteties meduzafővé formázták vonásaikat, egy asztalkánál 3 fő hajolt össze, arcukon megyényi szántással és vidáman vihogtak a világba. Néhány idős úr kártyázott az egyik sarokban, tőlük távolabb ketten sakkoztak. Misi érkezett kis asztalához, ahol egy szeletke kuglóf és a kakaója várta. Karonfogva jött a

karnagy úrral, aki cilinderében, gondosan nyírt bajuszával, halványkék frakkjában és az élesrevasalt fekete nadrágban maga volt a megtestesült felkiálltójel, hogy valami ünnepélyes készül a tavaszdíszű orgonabokrok tövében. A teljes zenekar, egy elektromos szerkentyű már ott csillogott lábain, mögötte feszes lurexpulcsiban egy feketehajú szépség fente karmait a billentyükre.

Amint Misi az asztalához ért, felcsendültaz elekrtromos szerkentyű, a hegedű nyávogását utánozva és Misi rekedtes hangja rezgett a bokrok felé.

„Kislány, hallod a muzsikát,

rózsafavonóval húzatja a babád”

Misi ragyogó szemekkel énekelt, és boldogan. Soha nem tudott énekelni, de mindig szretett volna.Egyszerűbb volt a kis fülekbe a tangó dallamára belesusogni pajzán csacskaságokat, és örülni, hogy a piros ajkak édes csókkal csukják a suttogást. De mindig nagyon szeretett volna énekelni..

„Küldök néked egy nápolyi dalt,

benne dobog a szívem,

ez a kis dal mindenem”.....

És az elektromos szerkentyű gömbölyűpulóveres kezelője lágyan ingatta fejét, míg körmei a billentyűket karmolva sikítva törtek ki a hangok.

„eltörött a hegedűm,.....

….Te leszel a legszebb a világon”....

Karnagy úr intett és lassú keringő dallamai kezdtek hömpölyögni a teraszon. Misi botlábaival a kis ápolólány előtt hajolt meg, aki nevetve lendült karjaiba a zene hullámán néhány fordulóra. Padam, padam padam padam és a hölgyek régmúlt emlékek dallamára ringva székeiken csillogó szemekkel nézték Misit.

Misi elfáradt, leült. Csak úgy, csendesen, maga elé bámuva, alig suttogva dúdolt.

„vágyom egy nő után,

úgy kerget a vágy,

fehér kezét, mozdulatát”....

és életében először nem csengett a hangja hamisan, nem remegett, csak puhán lebegett, mint régi szerenádok a kis ablakok alatt. A szemekben fények ragyogtak fel, mint hajdan a gyertyalángok libbenő függönyök mögött. A kártyázó urak Misi mögött álltak és zümmögték a dallamot öntudatlanul ringatódzva. Misi

„nézz le a Lánchídról a vén Dunán....

ha arra jársz!

Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket,

ha arra jársz....

hogy elfogja testemet, lelkemet

a fájó magány,

ha arra jársz”

Elhalt a hangja, a hölgyek összecsapták kis kezüket, az urak kihúzták derekukat, kissé feledték prosztatájuk csípését és a hölgyek sem köhögtek, hogy ne a nedves széken üljenek.

A karnagy úr is hajlongott, a gömbölyű puloveres is becsukta elektromos ketyeréjét. A hölgyek, urak bementek az épületbe, csak Misi ült székén, feje

lehajtva, ahogy a tapsokat megköszönte. Bal kezében egy orgonaág, jobb keze a szívén,....

A kis ápolónő lépett hozzá és vállára tette kezét,

Szemében rémület lobbant, könnyek buggyantak ki,

kirohant a többi ápolókhoz segítségért........

„Fizetek főúr, volt egy feketém”.....