Emilke máskor is álmodik.

Emilke máskor is álmodik.

Ébren már nagyon régen. Mostanában alva is egyre gyakrabban.Az alvó

Emilke ártalmatlan, nem is kell rá odafigyelni. Nem is figyel rá senki. Na és? Válogatni kell. Melyik álom az igazi, melyik álom a téves. Azt ne higyjétek, hogy minden álomba belekukucskálhattok. Majd csak olyanba, amelyiket megmutatom nektek.

Az álmok. Olyanok, mint az emlékek, vagy az emlékek olyanok, mint az álmok? Ki tudja? A gyerek elkezd álmodozni, és a felnőt azt hiszi emlékszik.

Mentem az utcán a piacra. Ott a posta mellett a járdakö iszonyatos magas volt, apám kezét kellett megfogni, hogy fel tudjak lépni. Aztán már felnőttként is hozzászoktam, hogy ott nagyot kell lépni. Ma is látom az szegélykövek kockáit és az évek óta való autós közlekedés folytán a mai állapotot nem tudom. De 70 éve bizonyosan úgy volt, mikor az iskolába mentem. Ez már emlék és álmomban előjön.

Majmok, mit tudtok ti erről? Nem is mesélem el nektek, irígy vagyok. El fogok menni nyáron, elsétálok a lacipecsenyéshez, valamit bekapok. Hurkát, sült oldalast, ezt azt. Ha melegem lesz, márpedig lesz, besétálok a templomba. Igen a temlomba. Ahova gyerekkoromban a hidegben viszolyogva mentem, mert akkor még nem értettem, hogy mit mond a pap, a zsoltárok nyávogtak fülemben,....Szóval a temlomba. Ahol az öreg pap fia, akivel együtt jártam iskolába, lett az öreg pap. Kíváncsi vagyok, a fia átveszi-e az apja kezéből a Bibliát és lehajtott fejét az égre emelve felfohászkodik az Úrhoz, mint a nagypapa, az apa, a fiú is? Tudjátok ti, hogy az utca neve a dédpapáról szól, aki a sorban előbb állt? Megnézem majd az utcanév táblát.

Emlékezem, álmodozom.