Meghívót kaptunk az Öregtől

Meghívót kaptunk az Öregtől

Ráérsz?

Szia Istenke! Mi van? Mit akarsz?

Az Öreg üzent, hogy meglátogathatnám, aztán hozzátette, hogy vigyelek magammal. Azt a „vírusost” hozzd már el, mondta.

Ne bolondíts Istenke, mit hülyéskedsz. Unatkozol az úton? Na menjünk! Elhelyezkedtünk a katapultban, mert ilyen divatos marhaságokat veszünk manapság igénybe és mire elmajszoltuk utisandwitcsünket, már ott is ültünk a panorámaablakos előszobában, ahol tangaszárnyú angyalkák iratokkal, dossziékkal, de leginkább kávés és nektáros poharakkal nyargalásztak, csak Luciferi ült fapovával az asztalánál, félszemmel pislogva Lucy Baby felé, amint körmeit reszelgetteés a nektárt nyalogatta a szájáról. Az egyik folyosó Budha fája felé vezetett, aki kényelmes párnákon ült egy fa alatt és csukott szemmel meditált, de leginkább szundikált. Az ablaknál Zeusz csapkodott a karjaival, és mire hattyúszárnyi kezdtek nőni, Héra szólt rá, azt abbahagyta a repkedési kísérletet. Szóval hétköznapi, egyszerű munkanap zajlott.

Az Öreg személyesen jött az ajtóhoz, vállamra tette a kezét könnyedén és barátságosan vezetett a laboratóriumába. Istenke sündörgött utánunk, hóna alatt a táskájával.

Kérdeztem az Öreget, min dolgozol Úram? Nevetve mutatott egy végnélküli összegubancolódott szalagot valami színes fonalból.Tudod mi ez? Persze, egy DNS feleltem. Megütközve nézett rám, mi a fene? De jól hangzik. Legyen DNS. És mire jó? Mire is? Amit még nem tudunk, mindenféle disznóságot rá lehet fogni. Nagyot nevetett, csak úgy rezegtek a falak. Ez jó! Jobb mint a Gonosz! Már úgyis szegény állandóan morog, hogy túl van terhelve. Szóval, a DNS. Leszakított egy darabot a gubancból és nyújtotta felém. Kérsz egy daradot? Tedd el. Hát így van spéci DNS-em. Istenke is egy darabkát kapott és leültünk hármasban beszélgetni.

Aztán, hogy vagy te Vírus, kérdezte az öreg. Nem rossz ez a dolog, de még nem igazán működik. Úram meg kéne kérdezni a Merle Robit, neki is volt ötlete, mondtam. Igen, igen, az az agyvelőgyulladás, mondta az Öreg kicsit elgondolkodva, de tudod nem vált be, mert a nők ugye közbeszóltak. Igen, a nőkkel mindig baj van, mormogott az Öreg. Bólogattunk, kortyoltunk a Nektárból. Csöppnyi ambróziával volt illatosítva és Aphrodité kecsesen hajolva nyújtotta a kelyheket. Átadtam az Öregnek egy kis ajándékot, egy kis hazai Unicumot. Megnézte és csettintett.H mmmm mondta.

Mondom az Öregnek, jól vagy? Rámnézett elgondolkodva és csendesen mondta, sok a gondom. Tudod, itt van ez az atom,...

Jajj azt ne, az Istenért! Mi lesz akkor az állatokkal. A kutyákkal és másokkal? Bólogatott az Öreg. Ugye és a teraszhoz vezetett, ahonnan a kertre nyílt kilátás, ahol kutyák, macskák kergetődztek, az egerek kíváncsian lestek lyukaik bejáratánál, csak a szemük csillogott.

Szép kerted van, dícsértem és láttam jól esik neki.

Búcsuzkodtunk. A legközebbig és szeretettel ölelgettük egymást.

Istenkével beültünk a katapultba, engem nem is kérdezett, nevetett Istenke, aztán hangja az általános sivításba halt el. Egy kis kanyarral a világ vége felé vettük az irányt, az ott kerengő dácsánk irányába, csak Ubulkát vettük fel útközben.

Megérkeztünk és elkezdtünk a DNS-ünkkel játszadozni.