A tavaszi vetés ideje március közepe táján, ahogy a földekre a gépek rá tudnak menni.

A tavaszi vetés ideje március közepe táján, ahogy a földekre a gépek rá tudnak menni.

Az ország megújulása minden tavasszal elkezdődik. Törpe caesarok ágálhatnak magasraemelt pulpituson, jópofáskodhatnak szűrt közönség előtt, készen állhatnak lázálmaik, visioik szerint akár a kormányzásra is, Gyuribácsi felnéz az égre, kibandukol a dűlőútra, aztán otthon a zsákot kinyitva, kezét a vetőmagba meríti. Beköti a zsákot és rakja a szekérderékba. Aki értő, látja, hogy Gyuribácsi mire szavaz. Arra, aki a mezőgazdaság megújulását hirdeti, aki igényt tart a terményre, aki már tárgyal az értékesítésről, vagy arra, aki csak hablatyol a jövőröl.

Gyuribácsi így szavaz. Nyakában az iszák, kezét bemeríti a magba, felnéz a napra, Na, Isten és karja széles lendületével markából szórodik a szem a barázdába. Arcán a jókedv, a bizakodás és remény ragyog, amint lépésről lépésre hullik a mag, hogy a föld gazdagon adja termését, majd nyárra az új kenyérre, a jószágnak, hogy bőven gömbölyödjenek, fussanak a lovak és Citrom is bőven adja a tejet. Lajosbácsi szomszéd földön is szórja a magot és átkiabál a szomszédnak! Adjon Isten! és száll a válasz: Szebb Jövőt!

Hullik a mag, kacag a Nap, a homlokról hullanak a szorgalom cseppjei. A magok bújnak a földbe, várják a boronáló takarót és álmukban már szőke szárba szökkenve lógatják szemektől terhes fejüket

Gyuribácsiék felé így szavaznak, már márciusban.