Szorgalmas kis országnak is van CD-je talán.

Szorgalmas kis országnak is van CD-je talán.

Amint üldögéltem kedvenc wuppertali kávézómban az adóhívatallal szemben, egy úr jött be és uzsonát rendelt. Az első pillanatban gyanus lett, mert extrán ákácmézet rendelt a kávéhoz. Pipámat kivertem és elsüllyesztettem a zsebbe, két deci tiszta whiskym még egyszer rendelve kiittam és egy dalra kezdve, miszerint "zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve" köszöntem az idegennek.

Jónapot Tolvaj úr! Hangom udvariasan csengett.

Üdvözlöm kedves Migrain felügyelő, válaszolt Tolvaj úr.

Üzlet, üzlet? érdeklődött Tolvaj úr.

Lehet? kérdeztem.

Tolvaj úr elővette noteszát, belelapozott, és egyáltalán nem úriember módján cseppet füttyentett, elismerően pillantott rám.

Kis ország, kis ország, de igen figyelemre méltó eredményekkel. Igyekvő nép maguk.

Mennyi?-érdeklődtem kíváncsian.

Újra a noteszba pillantot, másfél millió, de csak magának, a régi ismeretségre való tekintettel.

Micsoda, szörnyülködtem. Ez rengeteg, Németország csak 2,5 millió és nekünk egy kis országnak másfél?

Ja kérem, ez %-ra megy, mint mondtam, önök igyekvő nép, szép kis summa. Nézze, ezek nem új ügyek, de maguknál volt az a dal, tudja, "Szöke Tisza, szöke olaj,  csitt csitt csitt"

Maga milyen dalokat tud, csodálkoztam.

Tudna valami konkr.....

Na de természetesen. Kezdjem a hölgyekkel, talmacsi táján, a bankszakma bokrai ugye ugyancsak szorgalmasak,...

Igen, igen ültem le Tolvajúr mellé. Azt hiszem köthetünk üzletet, csak főfelügyelő úrral kell beszélnem.

Hát, csak beszélgessenek, kedves Migrain, mondta Tolvaj Úr, tudja, hol talál meg.

A viszontlátásra, kedves uram!