A korcsma világa. Pál ap. lev .a Koriinthosbeliekhez. 13. fej.

A göcsei korcsma füstjét már vágni sem lehetett, csak csákányozni, de ez megszokott jelenség volt. Zajongtak, poharak csengtek, az emberek átkiabáltak egyik asztaltól a másikhoz, ismerték egymást. Az ajtó nyílt, az egész korcsma ösztönösen fordult a arra, a nyitás oly furcsa volt, hogy rögtön tudták, csak idegen jöhet. Magas szemüveges férfiszerű ember jött az ivóba, a pultnál fröccsöt kért. Vidoran kuncogott az egész korcsma, mert mindenki csak egy ujját emelte és Sanyi már töltötte is a bort. A jövevény egy pad szélére ült, poharát ügyetlenül tartotta a kezében, kortyolt és körülnézett. Józsibácsi megemelte a poharát és az idegen felé billentette. Az nem vette észre, látszott, hogy nagyon idegen. Már majdnem röhögött a korcsma,  Péter bácsi hangja az általános vidámságban a hosszúlábú felé indult. Na Isten hozta öcsém, köszönt rá az öreg. Mi járatban? Elnéztem kicsit, ismerkednék, ha lehet, ugye most jöttem a faluba. Aha, morgott Anti, aki már hallott valamit, hogy egy nagyfejű vett házat, de csak azt látták, hogy az orra igen méretes, ugyan nem adná tele fagylaltal  500-ért sem a Giorgio. Aztán a sváb szólás jutott eszökbe, ist die Nase eines Mannes , röhögtek. Aztán csak elindult a beszélgetés, erről arról, hát anyád? Rendes asszony, Bólitott a társaság, mert mindnek igen rendes asszony volt az anyja. Apád? Az idegen hangja  úgy csengett, mint hamispénz az asztalon és hirtelen akkora lett a csönd, hogy az éppen szellentő légy mint trombitaszó szállt a lámpa körül. Az új fiú , mutatóujját felemelve kongó hangon mesélte: Képzeljétek, még az öltönyeimet is zálogba tette és elitta a pénzt. Csend volt. A törzsközönség összenézett. Némán itták ki poharaikat, pénzt dobtak az asztalra. Rövid percek alatt kiürült a korcsma. Sanyi az idegen elé állt, 400 Ft. mondta. Szó nélkül eltette a pénz, 100-at visszaadott az ötszázasból és a pult mögé ment. Rámolni kezdte a poharakat, a víz csobogott. Az idegen kérdezte, már zárnak? Mára igen. De még korán van! Az lehet, vont vállat Sanyi. Mára már eladtuk a bort, aztán kemény lett a hangja, mint a kés. Hazát és Apát pedig itt nem árulunk. Karján a törlőruhával  megállt a téka előtt. A hosszú felállt és kiment az utcára.  Csak az őszi szél szaladt végig és vitte magával a füstöt.