Meleg van, de nem 30 c, csak 24. A levegő nem mozdul és ha belemarkolok ki lehet csavarni egy kis vizet belőle. Ezért kapkodok utána, mert vízzel több kell belőle.
Most ragadozó életmódra váltok, este kezdek élni, nappal meg a sötétített, hűvös szobában ágyba bujok aludni, vagy csak este virítok, mint a tök. Szóval, ahogy tetszik. Előveszem a poharam és egy üveg olcsó serryt. Na ugye rögtön ketten ülünk, mert csak ökör iszik magában, bólogat barátom. Nos vége a napnak és a magát baloldali pártnak nevező gittegyletnek. Az következő 20 évben valószínű nem lesz szerepük. Egészségünkre, nem rossz ez a kis kotyvalék. Lángosoztunk, saját gyúrás, saját sütés, volt jobb. Barátom, valamit ki kell eszelni, rosszul alszom. Oldalba foglak bökni, ha fölébredek, mert mégis csak disznóság, hogy te itt alszol mellettem. Éjjel jönnek a gondok. Régi utcákon bolyongok, régi társak vesznek körül, csak a statisztika alapján a fele már aligha él. Ki tudja, nem mentem vissza, az önzés hajtott előre. Azt hiszem, hogy mások sem voltak jobbak, ők sem kerestek engem. Késő bánat, eb gondolat, zsákomba teszem a többi emlék közé és vonszolom a terhet. Fenyeget mindenkit, hogy egyszer kiborítom a zsákot, aztán nézhettek. Miről is írhatnék nektek, egy két gyilkosságról nektek? Kit érdekelne ez? Irjam meg, hogy loptam az életemben? Hát tudok én újat írni nektek? Na ugye nem! Megvan, hogy miről fogok írni. Egy nagyon érdekes téma, a szerelemről fogok írni. Ez talán valamelyest érdekelni fog benneteket, csak nagyon nehéz elkezdeni. Úgy lehet, hogy 4-5 éves koromban kezdődött és ha jól emlékszem ma délután 5 óra körúl, úgy kb. 70 éve még mindíg szerelmes vagyok. Igen így van, csak a személyek cserélődtek néha rövidebb, néha hosszabb idő után. Volt olyan kezdetben, hogy nem is tudtam, hogy miért vagyok szerelmes, aztán volt, hogy tudtam. Mostanság sem tudom igazán. De ennek ellenére, jó dolog. Gondolkozni fogok és elárulom nektek is, ha rájövök. Csak legyetek ám türelmesek, mert bonyolult dolog ez. Már az óvodában kezdődőtt, a kis kosaramban nagyanyám apró süteményt rakott és úgy szerettek a lányok. Volt olyan is akit én szerettem nagyon. Parizert hozott vajaskenyérrel és zöldpaprikával. Nagyon szerelmes voltam, de egyszer erőspaprikát hozott. Elhidegültünk. Aztán jőtt az új korszak, nagyok lettünk. Húztuk a lányok haját és kikötöttük a szalagjaikat. Ez is eltartott néhány évig, majd kezdődőtt a kottalapozás ideje. Mama, Papa a másik szobában, vagy konyhában, stb. kislány zongorázott és szabad volt a kottát lapozni. Kakaó volt a menü és lekváros kenyér. Baracklekvár. Mára legyen elég a szerelemből, aludjatok jól álmodjatok szépeket, Jóéjtszakát gyerekek!
Utolsó kommentek