55-ben, mielőtt bevonultam az egy hónapos katonai szolgálatra, a Rákóczi úton (Pesten, mert Rákóczi út minden faluban van) rendeltem egy cipőt. Fényes, lakkos, barnás-vörös volt, kétcentis fehér nyersgumi talppal. Méretre készült 600 Ft.-ért. Egy hónap szolgálat, csizmahordás után mentem az én szép cipőmért. Mit mondjak, gyönyörűséges volt. A bőre csillogott, villogott és ahogy felhúztam a szemeim előtt is a csillagok szikráztak az augusztus végi napfényben. Igen, a csizmahordás. Haza a hónom alatt vitten a cipőcském, aztán még egyszer vettem föl Szegedében egy este. Egy presszóban ültem egy lánnyal, aki körül táncoltak a csillagok, én úgy láttam. Haza, Újszegedre bandukoltam a hídon át, kezemben a cipőimmel, zokniban, hólyagos lábbal.
Most csak azért írom a dolgot, hogy akkor a Rákóczi úton, (Pesten, mert...) Szóval akkor a Rákóczi út csillogott kirakataival az esti fényben, a kapualjak kendők, kézifestett nyakkendők, női táskák, szandálok, izgalmas, bő, suhogó szoknyák és sok ezernyi mindenféle nélkülözhetetlen felesleges női és férfiszívet melengető szépségeivel volt tele. Ja és igen. A Hauernál helyszüke volt, akik kiszorultak, fagylaltot nyaltak és kis csomagocskát lóbáltak az ujjaikon, úgy vitték haza a mennyei édességeket a mennyei hazaiak mellé. Hogy ennek mi köze a cipőimhez? Semmi. Valóban semmi! Csak azt akartam mondani, hogy szeretnék sétálni a csillogó Rákóczi úton, fagylaltot nyalni a Hauer előtt, hely hiányában és ha fárast az állás, majd a dédunokám a karját nyújtja. Milyen szép lesz, olyan mint a dédpapa volt 60 és egynéhány éve.
Ja, csak azt akartam még mondani, hogy arra szavazok, aki a Rákóczi úti üzletek fényeit (Pesten, mert....) felgyújtja este és aki a Hauert kinyitja. Nem nyalásként, (bár ugye?) csak szeretem a fagylaltot.
Utolsó kommentek