Zuhog az eső. Sűrű függönyként szakad a víz. Sodrában ragadja a szennyet, az áradatban bukdácsol a szemét. Gyurcsányplakátok, Orbánképek tünnek az enyészetben, sodrásban. A férfiak az ablaknál állnak hallgatagon. Nézik a viharzó, örvénylő sodrást, egymásra mosolyognak.Olyanok mint a testvérek egy szerető családból. Ránézve nehéz lenne különbözőbbeket találni. Az agg, ősz férfi és a legifjabb között akár nagyapa és unoka viszony is lehetne és a közel 2 méteres mellett az alig 170 centis is jelentős eltérést mutat. Csak a szemük egyforma, a csillogás, a lobogó tűz és eltökéltség.
A víz zuhogása megszünt. Meghasadtak a felhők, az utcán a szemét a járdaszegélynél fennakadt. A közelben felmordult egy motor, aztán mégegy és mégegy. A házak lakói fűnyíróikra szerelt eszközeikkel megkezdték a takarítást. Az övék voltak a házak és az ő utcájuk volt. A szobában a férfiak elégedetten nézték a takarítást, aztán folytatták dolgukat. Kattogtak a gépek, nyomtatók zümmögtek, egymás papírjait olvasták és egyetértéssel bólogattak.
Utolsó kommentek