Azoknak, akik értik

Ady Endre

Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hõs férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hõs harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlõk lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derûs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erõt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hûn állni meg Isten s ember elõtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák.