Az erdei úton a terepjáró biztosan haladt. Lámpái fehérre festették az utat, de a fák elnyelték a fényt és mint egy sötét fal, rejtették a tájat. Ahmán ült a hátsó ülésen két idősnek látszó férfi között. Arra gondolt, könnyedén elbánhatna kettőjükkel is, még ereje teljében lévő, edzett férfi volt. Megérkezett a kocsi egy tiszásra és megállt a közepén. A két férfi leugrott, az egyik felnyúlt Ahmánért, megfogta a kezét és félkézzel  leemelte a földre.A  Ahmán csak iszonyatos erejű szorítást érzett a karján és a levegőbe emelkedett. Megdöbbent, és csak a férfi mosolyát látta, a hangot messziről, halkan hallotta, egyikönkkel se.

     Állj középre! Engedelmeskedett. Kíváncsi volt, mióta megkapta az idézést a Bölcsek Bírósága elé. Egy fiatal férfi hozta a hivatalában, átadta és eltünt.  Ahogy megnézt az írást, testőrének szólt, hogy hozza vissza a férfit. Az elindult, türelmetlenül várta vissza. Percek teltek el, mikor két másik testőre hozta vissza az elkükdöttet. Kétoldalról támogatták, az kendőjét szájához tartva nyöszörögte, csak egy pofont kaptam és eltünt.

     Megállt a tisztás közepén. Körülnézett, csak a sötét fák álltak némán, egy levél sem rezdült, a fény gyenge remegése táncolt a bokrokon. Hangot hallott a sötétből.

      Ahmán vagy, a tanult férfiú.Te, aki elmélyedtél könyvekben, írásokban és akit mesterek oktattak, te akinek tudni kell, te tagadod.

    Tagadod a tényeket, tagadod a történéseket, tagadod a valót, tagadod az igazságot A bölcsek tanácsa ítélni fog feletted.

     Csak tücskök cirpeltek, az erdő sem sóhajtott, az ég iszonyatos súllyal feküdt a tájon, a hang suttogva szólt. Most látni fogsz! Tudjuk, hihetetlen lesz, mert ami történt nem történhetett.Ha pedig nem történhetett, akkor nem volt, nem igaz. Igyál!

     Egy sötét árny közelített felé, egy ember, fekete köppenybe, kezében kehely, illatozó tartalommal. Ahmán kezébe adta a kelyhet. Ő habozva nézett körül és tiltakozni akart de a hang keményen szállt felé: Igyál! Kiitta folyadékot, le akarta tenni a kelyhet, egy hang csattant . Halt! Du schwein! Hátán szíjj csattant és égő lángként futott végig rajta. Schuldigung  Herr Müller, még nem tudja, hallotta a hangokat és szeme előtt feltünt Herr Müller köpcös alakja, ritkás bajuszkával, enyhén kopaszon, pocakkal és korbáccsal a kezében. Herr Müller mosolygott, íg mondta, na  gut noch ein letztes mal, weil Herr Müller ein gute Mensch. Jawohl, Herr Müller és sovány zsidó kezek húzták el Ahmánt és lökdösték távolabb Herr Müller jóságától.

     Egy fekete egyenruhás szemüveges férfi, kezében lovaglópálcával állt meg a sor mellett, pálcájával intett egyesekre, akik lehajtott fejjel léptek ki a sorból, Ahmán is köztük volt.  Csoportjukategy épülethez terelték, ott le kellett vetni a ruhájukat és bemenni egy fürdőbe. Megszólalt egy hangszóró, zuhanyokat kinyitni, egy pillanatra vít zúgása hallatszott, aztán csak mintha a levegő sziszegett volna és minden elsötétült. Fázott, kezeket érzett, dobálták és hirtelen forróság öntötte el. Bőrét égette a tűz, torkából üvöltés tört elő, aztán csend és sötét lett.

     Ahmán kezdett magához térni. A füvön feküdt, megpróbált felállni. Szürkült az ég alja, a fák között autó lámpái közeledtek. Kiszálltak az autóból, a nevét kiáltozva közeledtek, hallotta a hangot körülnézett. Nem látott semmit.

     Csak a lábánál feküdt egy ezüst pohár. Semmi más.