Ma leszedtem a polcról a zöldbabos, céklás és kis lekvárosüvegeket, mert már nem tudtak feltenni a sótartót sem. Egyből rengeteg helyem lett. Valamit azért hiányoltam. A sörösüvegeket. Ezek az üvegek voltak az eltevési szertartás szerves részei. Annakidején teknőbe berakva, vízzel árasztva áztak vagy két napig, készültünk a paradicsomeltevésre. Anyám a hét elején mondta, hogy meg kell venni a paradicsomot. Apám dünnyögött, mert ezt ő szokta intézni, két kosárral felhoztuk a pincéből az üvegeket, teknő, víz, beindultunk. Délután mondja apám, már elég nagy vagy és akkor már tudtam, hogy valamit kell csinálnom. Apám elmagyarázta az eltenni való paradicso vásárlásának fortélyait, hogy nehogy annyiért vegyem amennyit kérnek érte, stb. Ezt megjegyeztem, aztán reggel irány a piac. Akkortájt az útcán a fóti és mogyoródi gazdák már 4 óra körül hajnalban álltak a stráfkocsik, végük a járda felé, oldal,hátsó leeresztve. A lovak hámja leakasztva, nyakukban zabostarisznya és jókedvűen rágták a zabot. Szőrük fénylett, szép állatok voltak és mi "úrigyerekek" borzongó izgalommal nyújtottunk kockacukrot némelyiknek. Az évszaknak megfelelő árú, újkrumplival petrezselyemmel kezdve, zőldségek és gyümölcsök illatozó színes színes halmai kellették magukat az őszi krumpli, hagyma, sütőtök és téli káposzta dombjaiig. Ezt láttam az évek során anyámmal,apámmal a piacra menve. Tavasztól végigkóstóltam a ropogóst, a feketét, a kajszit, a majom-rózsa barackot,, dinnye lékjét, körtét, szilvát, szőlőt. Ez az aranyélet elmúlt. Nagyfiú lettem, egyedül mentem a piacra, eltevésre paradicsomot venni a családnak. Már majdnem 13 éves lettem, majdnem. 4 hónap hiányzott még.
Jó reggelt, morogtam cérnahangon mennyi a paradicsom? 36 fillér kila. Bólintottam és lassan továbbsétáltam. Végigmenve a soron láttam, hogy 34-40 fillér között kínálgatták a portékát. Reggel volt, 6 óra. Hazamentem. 9 óra után újra a piacon voltam. Sokszoknyás asszonyok kínálgatták a portékát, már megoldott kendővel, a férfiak szalonnáztak, átkiáltottak egymásnak és csókolom, hogy a paradicsom? már 26-32 fillér volt a válasz.Sétáltam, sétáltam, hazáig. A déli harangszó indított ismét útnak. Végig a kocsisoron, bizony lányok ott, a kocsisoron. Néztem a kocsikat, kérdeztem az árakat. Volt már 20 fillérért is. Kinéztem egy kocsit. Két láda paradicsom volt az úton, némi gyümölcs, leves zőldség és éreztm ez az én paradicsomom. Átmentem az útca túlsó oldalára és vártam az én vevőmet, aki percek múlva jött is. Rutinos háziasszony, kivett két paradicsomot, megnézte, beszélt a parasttal, aztán láttam, hogy a paraszt felteszi a ládát a kocsira. Eljőtt az én időm. A gazda vizet hozott az utcai kútról, itatott, nézett jobbra, nézett balra besózottan az asszony is izgett mozgott, felsöpörték a lovak után a szennyet, akkor léptem a kocsihoz. Hogy a paradicsom? 20 fillér. Na mennyi lehet ez? Tudtam, 40-50 kg között van egy láda. Néztem, már majdnem indultam és gazda hibázott, megszólalt. Mennyi kéne? 40kg, mondtam kissé már elfordulva , láttam , hogy az inkább 50, De csak 18 fillérem van. Rámnézett a gazda, az asszony is. Na jó ifiúr és feltólta a kalapját, aszt hova? Hát hova,ha mennek haza beadják és mondtam a címet. Az asszony elmosolyodott, a gazda tette a ládát a kocsira, hámfára a kötelet, én is indultam, hogy mire odaérnek már én otthon legyek.
Na akkortájt így ment a vásár, szóra. 18 fillérért kilaja, házhoz. :))
Utolsó kommentek