A vonat begördült Moszkvából.Már 70 éve egyforma, konservatív kocsijai alg hallható surranással gördültek a sineken a puha rugok felett. A Putyinov gyár ontotta a szerelvényeket és már Münchenig széles nyomtávon robogtak a kényelmes ágyakkal, étkezőkkel ellátott vagonok. Az étkezőket Győrőtt csinálták és konyháikban a bajor csülök savanyúkáposztával a borscsig és pekingi kacsáig minden étel készült. A szárnyas csacsi sapkás szakácsok csodálatos ételkölteményeket készítettek a hosszú úton, öröm volt az utazás. Szólt a Dóremi rádió és minden állomás előtt néhány szóval bemutatta a várost Sanghaitól az ifjú metropolistól az öregedő Londonig. Az utazás egy élmény volt, a hűvös angol lázasan szívta üres pipáját és a kinai udvariasan mosolygott pvc selyem kőppenyében, bő ujjaiban rejtve ópiumpipáját Most viszont Kelenföldre gördült a vonat. A régi állomás előtt állt meg, de az állomás tiszta volt. Felette szines kerámialapokkal borított épület nyúlt át az állomás túlsó oldalára, ahonnan Sashegyre indultak a buszok és a budai hegyek régi útjain szaladtak az autók. Az állomás előtti téren egyenruhás fiatalok adtak felvilágosítást az embereknek, a magyaron kívül minimum két nyelv ismerete kötelező volt.

     Valaki eldobott egy cigarettát, ahol nem volt szabad dohányozni. Két megtermett férfi termett ott, egy lány vödröt és rongyot hozott. Kezébe adták és a zemberek nagy mulatságára takarította a követ, a turísták fényképezögépeinek kattogása között. Csak odahaza derült mindenki, hogy milyen pirosfülű utazók vannak. Az Európa expresz utasai 4 órás szünetet tartottak, többen a hegyi kilátók éttermeiben mentek, hogy étkezéssel egybekötve megtekintsék a város csodálatos fekvését, volt aki fürdőbe ment, mások sétára indultak a Kossuth és Rákoczi sugárúton, ahol nyüzsgőtt a nép, aprócska üzlet üzlet hátán. Akadtak márkás luxusárúkkal tömött üzletek is, a cégek törték magukat egy bérletért, mert ha nem volt egy budapesti üzletük, nem számíthattak a nemzetközi versenyben említésre sem. A kinai papucs kézzel készült boszorkányos gyorsasággal, Ka Lin Pa üzleteiben a három manó felügyelte üzletláncban. Pa La Csint és Lán gos volt mindenütt.Az utcán a nép remekül mulatott, ha valaki cólát keresett és néhány farmeres kövületet kőrberöhögtek. A lányok raffinált szoknyái suhogtak, a fiúk vállai domborodtak az öltönyökben, cipőik ragyogtak csak igazi bőr került a lábakra.

     Az Astoria szálló muzeális épülete elött egy alacsony, öszülő férfi rikoltozott, hogy a zemberek, meg 4 kerék, meg minden és sajnálkozó mosollyalnézték a zemberek, mert már rég lassú tempójú mozgójárdán közlekedtek, csak a kisember ágált az őskor mellett. A városnéző buszok atractioja volt a négy Gábor gödre, ahol azért volt még piszok, szemét és csövesek, akik kannából bűzös löttyöt szürcsöltek. Az esti sötédedésben aztán látszólag elvackolódtak a padokon, csak a bennfentesek tudták

Levente elmefuttatásából, hogy ügyes mozdulattal tették a gumibabákat a padra és a gödör alján lévő üzemi fürdőben megtisztálkodva beálltak a csodálók táborába. Minden szininövendéknek igazolni kellett évszakonként legalább egy hetet.

     Hát ilyen vidámat álmodtam. Vagy ennyire berúgtam, a fene tudja.