Csütörtökön egész nap erős szél fújt, borogatott az erkélyen ezt azt, meg azt is, amit nem kellett volna. Így történt, hogy este 1/27.től se telefon, se internet, se semmi. Na gondolhatjátok, de hát semmit nem lehetett tenni. Tébláboltam, aztán a szél befújta Istenkét is az ajtórésen, a szakálát  majd elvesztette. Mondtan neki,ne mérgelődjőn, egy kis széljárta tokaji? Mindjárt jobb kedve lett.  Nyugodtan éjtszakáztunk volna, ha az ablakot nem zörgette volna, ha a volna nem lett volna ott.  Aztán beszélgettünk, aszondta: Ő deista.Már ne gondoljuk, hogy azért teremtette a világot, hogy gondja legyen vele. Megteremtette, aztán kész. El-el játszadozik vele, kicsit megmossa, na jó talán túlzásba is vitte, de van más dolga is, mint mindíg a világgal játszadozni. Hát igazat kellett adnom neki, mert az ember nem azért ültet szőlőt, hogy kapálja, hanem azért, hogy kortyolja. Elvigyorodtuk és nyeldekeltünk, vidámkodtunk. Föltettem egy lemezt, hogyaszongya: "Kecskebéka  felmászott a fűzfára" Elkezdte az asztalt csapkodni, alig győztem csitítani a szomszédok miatt. Na  igen, mert mindíg a lányok mondtam, csak legyintett. Nekem mondod? Mondom neki, tudom te diszkrét vagy, ugye Gaia, Rhea,... Felemelte a mutatóujját és vigyorogva tette a szája elé. Mondom neki, de hát a Pápa, legyintett. A hü j-vel vagy ly-al kell mondani? Ahogy akarod, majd az akadémia,  úfent legyintés. Behúztam a nyakam, nehogy mérgesítsem.Kortyolt, majd közelebb  hajolt, aszongya: na idefigyelj, az úgy volt,.....

     Kiváncsiak vagytok? Azért sem mondom el, majd megkérdezem, hogy szabad-e?