Mély álomból ébredtem. Kezemben se csont, se bőr, se szőr és valami fínom illat terjeng. Még hunyt szemem mögött látom, hogy a nőstény kis csészében valami meleg, édes, habos izékét hoz, de mi a fene az a csésze? Azt még nem találtam ki.

     Egy fuvallat, a habos izékém kevesebb, egy kaccantás, megyek dolgozni, majd este.

     Disznóság, morfondírozok magamban, aztán kinyitom a szemem. Ébren vagyok.

     Csak a derekam fáj kurvára, mint aki a földön aludt és egyedül fekszem a matracon. Majd este?  Mi lesz itt? Majd kiderül. Mert van már sötétség és világosság

      "és lőn este és lőn reggel; első nap"  Moz. I. 1,5