A reggel szűrke köddel terpeszkedik még a városon.

Lusta. Mozdulni sem akar, csak az emberek jórészének kellett már felkelni, hogy dolgaik után menjenek.

A fények bebújtak a szoba sarkaiba, és a tárgyak kibontakoztak az éjtszakai sötétből.

Az öreg már ébren volt, nyitogatta a szemét, kis kortyot ivott az éjjeliszekrényen álló pohárból, és elmosolyodott, sikerült annélkül,hogy leverte volna. Már 3x kellett új poharat venni.

Felült, lábait bedugta a papucsba, felvette fürdököpenyét.

Felállt eligazította a meleg kabátot, megkötötte az ővet, és kiment a fürdőszobába.

Elintézte az oldalán lógó zacskót,megmosta a kezét.

Haját elkotorta a szeméből, és csak belülről röhögött, mikor kopasz kortársaira gondolt, akik fényes fejbőrüket mossák fésülködés helyett.

Szemét üvegekkel erősítve, fogait kezébe vette és erős kefével síkálta tisztára. Nekikezdett reggeli tornájának. Karjaival oldalra, fel-le hadonászott, aztán kipróbálta, hogy kezei már eléggé hátra érnek-e, ha szükség lesz rá?

Kibandukolt a konyhába, benyomta a kávéföző gombját, kivette a csészét és megnyalta a száját.

Amíg a kávéfőző melegedett, elővette gyógyszereit, cukormérőjét kivette és bekacsolta a számítógépet.

Az elkészült kávét kitöltötte, müédesítővel és diétás tejszinhabbal bolondította. Gyógyszereket nyelt vízzel,bespicelte az insulint.

Megitta a kávét. 

Leült a számítógéphez, elfintorodott az arca, a program pont olyan szoros vagy (szaros?)volt, mint előző nap. Kedvetlenül kezdett az ismerősök után keresgélni.

Lassan kezdődik a nap.