Már 64 éve,egy dalcím,J’attendrai.Forgott viaszlemez és a felhúzhatós gramophon hallkan szólt a sötét lakásban.Két lány táncolt egymással,Erzsi,a barna,erős lány,aki eleven temperamentumával a táncban a vezetést vállalta és Nelly. Emilke csak ült és bámulta a két lány lebbenését és felügyelt a gramophonra.

Már 64 éve,egy dalcím,J’attendrai.Forgott viaszlemez és a felhúzhatós gramophon hallkan szólt a sötét lakásban.Két lány táncolt egymással,Erzsi,a barna,erős lány,aki eleven temperamentumával a táncban a vezetést vállalta és Nelly. Emilke csak ült és bámulta a két lány lebbenését és felügyelt a gramophonra.Nelly,a hollofekete hajú,karcsún törékeny gyönyörűség mint virágszál a szélben,ringatodzott a zenében. Sok este hullámzott a tánc,és nem tudni,hogy a két lány örült jobban,vagy Emilke.Időnként margarínos.vitapricos kenyeret majszoltak,Emilke anyja hozta Már a novemberi eők áztatták az udvart,a reggelek hűvösek voltak.Emilke nyargalt az iskolába,majd gyorsan haza,lecke és várta az estéket.Botfüle egy dallamra emlékezett,J’attedrai... Aztán egyszerre vége lett a táncnak és Emilke hiábakérdezösködött,nem kapott választ.Másnap,a lecke mellett ülve,délután zörgettek.Apám,anyám is otthon voltak ,és apám ajtót nyitva két katona között Erzsit látta.A katonák Erzsivel bejöttek,anyám rémült arccal azonnal kávékészitésbe kezdett.Erzsit leültették,a katonák is helyet foglaltak.Itták a kávét,és elmondták........ Éjjel zörögtek Erzsiék ajtaján,Nyilasok.A két lányt elvitték az újpesti nyilasházban.Több zsidóval együtt,.... Nelly rémült volt,élni akart.Az őrnek mondta,ő még szűzlány,ő... csak ne öljék meg,hagyják élni. Hajnalban lehajtották őket a Dunapartra.A novemberi köd még a víz felett nyújtozott,a túlpart elbújt a láthatatlanságban.Többen sírtak,mikor felállították őket a parton. Amikor a fegyverek csattanó dörgése és a golyók záporozni kezdtek.Erzsi ugrott.A víz elnyelte és a golyók nem találták el. Fülében a fegyverek dörrenésével teljes erejéveljáratta lábait,összekötött keze hátul mint hátúszónak egyenesbe kormányozta. Ruhája nehezékként húzta,de lábai vitték előreA táncos lábak ereje most élet-halál kérés lett a számára.A hideg víz perzselte a bőrét,de sikerült fejét a víz fölött tartani és lábai öntudatlanul hajtották előre.Nem volt idő,nem volt víz,nem volt hideg,a halál kerülgette és elöl völt a talán menekvés.Lökte előre a testét és a feje üres volt,nem gondolt semmire.Elmaradtak a golyók,csak a víz,a hideg ólálkodott körötte és a csend.Úgott,rúgott,,mig fejevalamibe beleütődött.Partot ért. Alig tápászkodott fel,lépések roppanó zaját hallotta,két magyar katona állt előtte.Ránéztek,semmit nem kérdeztek.Eloldozták a kezét, az egyik szó nélkül terítette vállára köpenyét.A két katona bekísérte az örsre. Délután hozzánk kísérték.Anyám ruhákat adott Erzsinek ételt.A katonák nem szólta,hagyták Ezsit pihenni,majd már este elindultak vele vissza.Apám megkérdezte:és most mi lesz?A jét katona csendesen csak annyit mondott,ne aggódjanak.Hallják?-szólt a nyitott ajtóban és nem is messziről ütemesen dörgött az ég alja. Elmentek. Késöbb tudtuk meg,Erzsit visszavitték Szigetmonostorra,és az oroszok bejövetelét egy paraszt házban élte meg.Aztán Izraelbe ment,az utolsó értesítést onnan kaptuk. Nelly cipőjét elvitte a víz.........