Apám,anyám dolgoztak.Egyik nagyanyámnak az első unoka voltam,a másiknak a legfiatalabb.Az elsőunokás 56 éves volt,sokkal fiatalabb mint  a másik.Szüleim munkájuk folytán emlékezetem óta ő nevelt.Ha elrontottam a gyomrom ő tartotta a vödröt,míg öklendeztem,reggel ő adta kezembe a nagybögre kakaot,zsemlével,kiflivel,beaprított macesszal,mikor mivel.Ő csomagolta ovodába a kis nyakbaakasztott kosárba a fínom falatkákat uzsonnára,kísért el kezdetben az ovodáig,később csak a sarkig,majd csak a kapuig.Hazafelé az út egyszerűbb volt,kirajzottunk az ovodakapun,a dadus állt az ajtónál és mi vídám trappolással nyargaltunk haza.

   Annikónak hívták a velem trappoló copfos szőkeséget,akivel együtt játszottam,egymás kosarát néztük,hogy ki hozott finomabbat és együtt ettünk.

Otthon sokat meséltem Annikóról és sokat kuncogtak rajtam,miglen egyszer elhatároztam,hogy feleségül veszem Annikót.Nagyanyámmal közölve tervemet,komoly arccal nézett rám,csak a hangja volt furcsa,mikor közölte,hogy akkor el kell mennem Annikóékhoz és a mamájától megkérni Annikó kezét.

Hát ez nem ütközött nehézségbe,megfésülködtem,megtörölték az orromat és útnak indúltam az 5. házba.

Odaérveköszöntem szépen,mert állítólag jólnevelt gyerek voltam.Annikó mamájának elmondtam,hogy nagymamám lánykérőbe küldött és én Annikót akarom feleségül venni.

Remek anyós lett volna leültetettés megkínált lekvároskenyérrel nagyon helyeselte a tervemet,csak azt mondta,hogy menjek vissza úgy kb.20 év múlva.A lekvároskenyér majszolás közben ebben meg is egyeztünk,és én vidáman hazanyargaltam

Aztán talán fél év múlva elfelejtettem Annikót,és  azt sem tudom,milyen Annikó volt.

" Milyen volt szőkesége?Nem tudom már."