...................Mindennapi is lehetne, vagy csak néha?

...................Mindennapi is lehetne, vagy csak néha?

Álmos tavaszdélelőtt volt, a nap még a téli álom után hunyorogva pislogott a bárányfelhők pamacsai között. A rendelő várójában már senki nem volt, falusi ember ilyenkor nem ér rá betegeskedni, az idősek meg már otthon kevergették a rántást, közel volt már a levesnóta ideje. A sebészorvos kezeit mosogatta, az aszisztensnő is betakarta a műszereket, mikor a folyosón gyors léptek hallatszottak és kopogtak az ajtón.

A nővér kinyitotta az ajtót, egy nő állt a folyosón, sírva, szipogva, ajka duzzadt, bal szeme körül vöröslő, körbefutó daganat a bőrön. Látható volt egy bizonyos nézeteltérés eredménye, csak az volt kérdéses, hol, miként történt.

Az asszonyon sok vizsgálni való nem volt, egy rutinmunka volt az egész és adminisztráció. Hamar túlestek rajta, látlelet, sérülések leírása, okmánybélyeg és elvonulhattak ebédelni.

Egy hónappal később. A Nap már melegen sütött, rovarok zümmögtek a virágokon,

…......mikor a folyosón gyors léptek hallatszottak és kopogtak az ajtón.

A nővér kinyitotta az ajtót, egy nő állt a folyosón, sírva, szipogva, ajka duzzadt, bal szeme körül vöröslő, körbefutó daganat a bőrön. Látható volt egy bizonyos nézeteltérés eredménye, csak az volt kérdéses, hol, miként történt.

A nőn sok vizsgálni való nem volt, egy rutinmunka volt az egész és adminisztráció. Hamar túlestek rajta, látlelet, sérülések leírása, okmánybélyeg és elvonulhattak ebédelni.

Ismét egy hónappal később, a nap még melegebben sütött, a bogarak.....stb.

….....mikor a folyosón gyors léptek hallatszottak és kopogtak az ajtón.

A nővér kinyitotta az ajtót, egy nő állt a folyosón, sírva, szipogva, ajka duzzadt, bal szeme körül vöröslő, körbefutó daganat a bőrön. Látható volt egy bizonyos nézeteltérés eredménye, csak az volt kérdéses, hol, miként történt.

Az asszonyon sok vizsgálni való nem volt, egy rutinmunka volt az egész és adminisztráció. Hamar túlestek rajta, látlelet, sérülések leírása, okmánybélyeg és akkor az orvos megkérdezte: A jövő hónapit ne állítsam most ki?

Az asszony elnevette magát és könnyes szeme a körülményekhez képest vidáman megcsillant. Jaj doktor úr, ne is mondja. A férjem, mert már megint megjött a menstruációm. Tudja, gyereket akar, de valahogy nem jön össze. Az orvos végignézett a nőn aztán kíváncsian kérdezte: Nem nőgyógyászhoz kellene magának menni a sebészet helyett?

Nekem van gyerekem, az első házasságból, mondta az asszony. Erre az orvos meglepetten, majd kicsit vidámabban mondta, Hát igen, akkor a mi nőgyógyászunk tehetetlen, meg különben is, doktornő. Elmosolyodott. Az asszony is lappangó derüvel pillantott fel.

Az orvos nézte az asszonyt és igazán nem tudta, mit is mondjon. Sajnálta a buta teremtést, csak nem tudta eldönteni, hogy a butasága, vagy kék foltjai miatt sajnálja jobban. A nővér hirtelen kifordult a rendelőből, főnökét ismerve, nem tudta visszatartani nevetését.

Ketten ültek a rendelőben, amikor az orvos csendesen beszélni kezdett. Tudja nekem nem munka egy látlelet kiadása, de talán magának nem szórakozás. Ahogy látom, nem ütközhet nehézségbe a kérdést, egy gyereket beszerezni, más úton megoldani.

A nő elgondolkodott, ültében, hümmögött kicsit, majd ébredő vidámsággal hangjában csak annyit mondott: Hát, talán az is egy megoldás. Felállt és szinte eltökélten köszönt el: Jó napot!

És két hónappal később az orvos a váron keresztül ment a rtg.-be. A váróban egy nő ráköszönt, ismerősnek tűnt.

Hozzám, kérdezte?

Nem köszönöm, terhesgondozásra várok, felelt az asszony és hamiskásan mosolygott.

Aha! Na, minden jót!

Tényleg ismerős volt.